A legrútabb mind közül az, amelyik az egészségügyi rendszert sújtja, de sajnos, nem az egyedüli. Most, hogy már nem lehet eleget és elég gyakran hazudni ahhoz, hogy átszínezzék a valóságot, az állampolgárok biztonságáért felelős hatóságok is megmutatják igazi arcukat, a döntéshozók pedig velük együtt bizonyítják, hogy képtelenek a bürokratikus gondolkodástól, a központosítástól szabadulni, és a legsötétebb rendőrállami reflexeket sem tudják elengedni. A kijárási tilalom körüli történések igen beszédes példái annak az undorító állapotnak, amely a belügyminisztérium különböző szintjein eddig is fennállt, de most már az ország vezetőinek bátorításával nyugodtan fenntartható, sőt, tökélyre fejleszthető.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a szükségállapot kapcsán hozott szabályokat nem kellene betartani, a gond csupán az, hogy elég nehéz kötelességtudó állampolgárnak lenni úgy, hogy ma már rég nem igaz, ami tegnap az volt, sőt, nagy eséllyel holnap ismét új igazsággal kell megbirkóznunk. Vegyük csak a saját felelősségre írt (kitöltött) nyilatkozatokat vagy a munkahelyi igazolásokat, melyek elengedhetetlenek – a katonai rendelet értelmében – ahhoz, hogy alapos, előre meghatározott indokkal elhagyjuk az otthonunkat. Nos, mindkét papíros a bevezetésük óta folyamatos kozmetikázáson esett át, emellett több nekifutásra sikerült csak tisztázni, honnan szerezhető be az elfogadott változat, lehet-e vagy sem kézzel írni nyilatkozatot, és miként kerülhet rá aláírás. És ez csak a jéghegy csúcsa, arról még nem is szóltunk, hogy ezt mindenkinek szigorúan az egyetlen honlapon kellene kitöltenie, nyomtatnia, aláírnia, minden egyes alkalommal, amikor kimerészkedik. Mindezt egy olyan országban, ahol a lakosság számottevő része nem rendelkezik számítógéppel, internetről és hasonlókról nem beszélve. Kézzel írott nyilatkozatról pedig szó sem lehet.

A kálváriának természetesen itt nincs vége, mert mint megszokhattuk, terepen sok minden egészen másként történik, mint ahogy azt a döntéshozók elképzelték. Ha a bürokrácia ördögével valahogy sikerül megküzdenie a polgárnak, még hátravan a találkozás a hatósággal. A közösségi oldalakon, hírportálokon egymást érik a hatósági túlkapásokról – nemtörődöm, a biztonsági előírásokra magasról tevő, arrogáns és lekezelő, sőt, a szabályokat betű szerint betartókkal szemben indokolatlanul erőszakosan fellépő közegekről – készült videófelvételek, fotók, beszámolók. Egyik-másikból még az is kiderül, hogy az egyenruhások a főnökeiknél is többet tudnak, s olyasmit is kérnek, ami sehol nem szerepel a rendeletben – például közjegyzői végzést a lakhelyváltoztatásról. Fellépésüket elnézve egyértelmű, hogy sokuk számára az egyenruha egy olyan pajzs, mely mögül nagyjából bármit megtehetnek. Kiváltképp szükségállapot idején. Ez az az időszak, amikor még inkább előbújik az arrogancia, a kivagyiság, a múlt rendszerből átöröklődött és a fiatalabb generációnak is elsöprő sikerrel átadott „élet és halál urai vagyunk” mentalitás.

Mindeközben legfőbb főnökeik, élükön Klaus Iohannis államfővel most már nyíltan fenyegetik a népet, hogy bizony, aki nem alkalmazkodik, az csak büntetést érdemel – pénzbelit elsősorban, amit most fel is tornáztak becsületesen. Büszkén be is mondják minden egyes nap, hogy éppen hány ezret róttak ki országszerte a szükségállapot megsértőire, és ez hány milliót is jelent. Egy hétfői összesítés szerint már átlépték a 25 millió eurós határt is. Arról viszont egy hang sem szól, hogy a megbüntetett polgárok közül hányan léptek félre szándékosan, s hányan buktak el a közegek „egyedi feltételein”. Nehezen hihető ugyanis, hogy csak megveszekedett bűnösök róják az utcákat, utakat. Az államfő és sleppje – a kormányfővel az élen – úgy tűnik, valamiért nem akarja látni, hogy miközben nemes szándéktól vezérelve hajtóvadászatra küldik a lakosság ellen a belügy alkalmazottjait, kapkodásukkal, néhány óránként változó döntéseikkel valójában ők azok, akik folyamatosan táplálják a káoszt és a fejetlenséget.

És ha már a bírságokról szóltunk, valaki odafent a kormányzat, a stratégiai csodahatóság szintjén feltette-e magában azt az egyszerű kérdést, hogy a naponta bejelentett csillagászati összegeket, amiket bőszen kiosztanak, hogyan és kitől fogják behajtani. A járandóságából a havi megélhetését is csak igen szűkösen biztosító kisnyugdíjasra, netán a minimálbérből vagy egy fikarcnyival több pénzből tengődőkre és gyermekeikre, talán a szociális segélyből élőkre készül lecsapni a hatóság? Esetleg azokra, akik azért menekültek haza, mert már kint sem volt miből élniük, vagy olyanokra, akik eddig sem fárasztották magukat azzal, hogy az állam felé esedékes tartozásaikat rendezzék? Tömegesen bírságolt milliomosokról ugyanis nem igazán érkeznek hírek…