A jóban az a rossz, a rosszban az a jó, hogy elmúlik – egyik legszebb közmondásunk, talán szebb, mint a másik, miszerint minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó.
A meggyőződés a tudás legnagyobb ellensége, mégis kimondhatjuk bátran, nem nyugodtan, de meggyőződéssel, hogy nem foglalkozunk az elsővel, a másodikkal annál inkább. Hogy miért? Azért, mert jelen helyzetünkben a második s annak is a vége mutat rá a kincs hollétére, amit keresünk. Jó helyen tapogatózunk, igenis a szivárvány vége alatt van a kincs.
Tekintettel a hírközlés szédületére, eltekintek a helyzetjelentéstől, mindenki tud mindent, csak azt említem, ami megfogott. Botswanában karanténban az egész parlament, Grúziában (most Georgia) betiltották a szeszes italok forgalmazását, beleértve a sört is. Az országok hordják haza állampolgáraikat a világ minden tájáról. Mennyire igaz, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon! A kinnrekedt emberek autóval érkeznek a repülőterekre, s ha észreveszik, hogy az ő gépük fordul a kifutósáv felé, csomagjaikról megfeledkezve futnak a repülőhöz, hogy felférjenek valahogy. A laptopot is otthagyják!
Szörnyű, hogy mi történik a világban. Semmihez nem hasonlítható, csak a második világháborúhoz – mondják sokan. Meglehet, de más az ábra, más a hám, s megint más az Ábrahám. Különböző dolgok hasonlítanak egymásra, hasonló dolgok különböznek egymástól. Globalitását tekintve a koronás lepipálja a világháborút. Szállodák, pályák, színházak, éttermek konganak az ürességtől. Fejek nem.
Általános mozgósítás mindenütt, a különbség csak annyi, hogy fordítva. Ne koslass, gondolj a lélegeztetőgépre! E sorok írójának megjelent a könyve, egy tiszteletpéldányt sem tudott dugni sehova, kerülgeti a csomaghalmazokat a szobában. Nem fél, hogy kevesen lesznek a bemutatón, csak nehogy annyian legyenek, hogy ne lehessen betartani a másfél méter távolságot. Próbálja felfogni az idő múlását, a boldogság átértékelődött.
Románia tartja magát, Magyarország hasonlóképpen, a fertőzöttek és halálok számát tekintve egyik jobban, mint a másik. Utóbbinak a 7. cikkely retteneteivel is szembe kell néznie, kertlikakon, hazaárulókon át. Uniós értékek vírusok felett! A korábban elképzelhetetlen határlezárásokat – szégyen ide, szégyen oda – megtette. Tudomásul kell vennie, hogy a migránsözön nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A pénzhatalom még hisz: próba szerencse, hátha a hagyományos csodafegyver mégis visszazökkenti a világot a „normális kerékvágásba”. Téged is szerettek, amikor megszülettél, és szeretve leszel, amikor meghalsz. Alázatosak vagyunk, az leszel te is, mint az őszi légy.
Mitévők legyünk? Örülhetünk, hogy az összefogás szép példáit látjuk, a nagybetűs Jó eddig ismeretlen változatait tapasztaljuk meg. Nemcsak emberek, emberségesek is tudunk lenni. Hála Istennek, van mire tennünk a kalapunk. Rájövünk, a boldogság nem a világ anyagi dolgaiból származik. Ajánlásözönben dúskálunk: „amikor eszel, úgy egyél, mintha az gyógyszer lenne, különben úgy kell gyógyszert szedned, mintha az étel lenne”.
Legyen meg a te akaratod!