A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum három végzős diákját arról kérdeztük, hogyan folytatják a tanulást, akadályozza-e őket az iskola hiánya egyetemi felkészülésükben? Arra is kíváncsiak voltunk, bíznak-e a tanév lezárásában, az egyetem idei elkezdésében, illetve milyen érzéseket váltott ki bennük az, hogy a nagybetűs életbe való kilépés helyett egy falba ütköztek? Végül véleményüket kérdeztük arról, hogyan látják: ha a tanügyben is bevezetik a kényszerszabadságot – noha ezt egyelőre a kormány illetékesei cáfolták –, hátráltathatja-e tanáraik időszakonkénti hiánya őket az érettségire, egyetemre való felkészülésükben.

Legjobban kihasználni az időt

Albert-Nagy Noémi a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogi karára készül felvételizni. Keményen tanul, „talán többet is így, itthon, kipihenten és nyugodtan”, mondja. Szerinte érettségi idén mindenképp lesz, ha nem is a megszokott formában vagy az eredeti időpontban, és az egyetemkezdés sem marad el, „októberig még elég sok idő van, addig szerintem rendeződnek a dolgok”. Vagy ha mégsem, hát a távoktatási rendszer áthidaló megoldás lehet, hiszen az egyetemeken eddig is léteztek távoktatási programok.

– Az igazság az, nem teljesen érzem azt, hogy egy megkerülhetetlen, megmászhatatlan falba ütköztem, ütköztünk mi, végzősök. Természetesen nem úgy alakult ez az év, mint ahogyan azt vártuk, de szerintem a saját előnyünkre is fordíthatjuk a kialakult helyzetet. Lehet, hogy kilátástalannak tűnik első ránézésre, de szerintem nem az. Egy nagy előny például, véleményem szerint, hogy így a saját tempójában tud mindenki haladni, arra koncentrálva, ahol úgy érzi, hiányosságai vannak. A tananyag nagy részét már megkaptuk, most az ismétlésen van a hangsúly. A tanáraink többször is jelezték: hogy nem ülünk az iskolapadban az ő órájukon, még nem azt jelenti, hogy nincsenek is itt, vagy ne lehetne rájuk számítani. Sőt, talán így egyszerűbb is abból a szempontból, hogy az egyéni kérdésekre pontosabb választ tudnak adni. Így jobban fel tudják mérni, hogy kinek hol vannak inkább hiányosságai, kinek miben kell segíteni. Másik pozitívum pedig, hogy így több időnk van alaposan átgondolni a jövőképünket. Felkészültebben, magabiztosabban tudunk kilépni a nagybetűs Életbe.

Nem keseredtem el, próbálom pozitívan felfogni ezt a helyzetet, és a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésemre álló időt.

Ami a közalkalmazottak kényszer-munkanélküliségét illeti, Noémi nem lát okot arra, hogy azt a tanügyi rendszerre is kiterjesszék, de ha mégis, úgy véli, az nem lesz különösebb hatással a végzősökre.

– Szerintem, ha kérdésünk van, a tanáraink fognak rá válaszolni, és ezen a ponton már – úgy gondolom – elég érettek vagyunk ahhoz, hogy önállóan tudjunk gyakorolni, ismételni. A tanügyminisztériumnak pedig, amennyire én tudom, fogalmazódtak már meg megoldásai a kialakult helyzetre a végzős osztályokat illetően.

A búcsú hiánya

Fazakas Lehel a fotó és film szakot választotta, és – akárcsak Noémi – nagyon komolyan veszi a felvételire való készülést. Ő is próbálja a bezártságot pozitív oldaláról megközelíteni, „hiszen, ha a kialakult helyzetnek van valami előnye, az mindenképp az, hogy a felszabadult időnkben az egyetemi felvételire koncentrálhatunk”.

Számára a távoktatás azonban egy különlegesebb problémát vetett fel: „nem csupán a fizikai jelenlét hiányzik, hanem kicsit a motiváció is, mivel nem tudhatjuk, hogy amit ma megtanulunk, hány hónap múlva kérik majd számon”.

Lehelnek meggyőződése, ha késve is, de meglesz idén az érettségi, és az egyetemet a megszokott módon kezdhetik el.

– Viszont arra is fel kell készülnünk, hogy a terveink nem jönnek össze. Hogy mi lesz akkor? Erre nem könnyű válaszolni. És talán nem is a mi feladatunk. Ilyen helyzetben csak azt tehetjük, hogy nem adjuk fel, és a kellemetlenséget megpróbáljuk a hasznunkra fordítani. Nem érzem úgy, hogy a kialakult szünet elvenné a lehetőségeket előlünk. Az esélyek nem tűntek el, csak egy megszokott rendszer akadt le. Így hogyha az iskolából a bizonytalanságba lépünk is ki, azt nem mondanám, hogy megállt a világ. A legaggasztóbb talán a búcsú hiánya. Hiszen minden hirtelen jött, és nem volt alkalmunk az elköszönésre. Sem tanárainktól, sem osztálytársainktól, sem azoktól, akiket nap mint nap láttunk. Nem azt állítom, hogy néhány hónap múlva még egy pár hetet ne járnánk iskolába. Csak azt, hogy a ballagós hangulat meghalt. Az biztos, hogy nem így képzeltük a végzős napjainkat.

Lehel úgy véli, ha a tanügyben is bevezetnek valamiféle ideiglenes munkanélküliséget, az nagy mértékben nem befolyásolná felkészülésüket. Tudatában van annak, hogy „a tanulás szempontjából a legideálisabb egy követhető tempót tartani a tanárokkal, de ha az anyagot megkaptuk, a felkészülés már teljes mértékben rajtunk áll”.

Inkább zöldfülű, mint veterán

Szároz Levente szintén jogra készül, és akárcsak az előtte szólók, ő is folytatja a készülést a felvételire.

– Az, hogy el vagyunk zárva az iskolától, nem jelenti a készülődés megszakítását. A helyzethez alkalmazkodva próbálok készülni, ami más, de nem feltétlen rossz. Az iskolabezárás nem azt jelenti, hogy megszakad a tanár-diák kapcsolat, és egyedül készülhet a végzős diák az érettségire. A tanárok így is segítőkészek (a lehetőségeikhez mérten), a sajátos órarendek pedig hatékonyabb és koncentráltabb készülődést tesznek lehetővé. Persze, ehhez szükséges a vizsgák előtt álló diák tudatossága.

Levente is bízik az érettségi megszervezésében és az egyetemkezdésben, „bízom benne, hogy meg tudják ezt oldani a tanügyben, alkalmazkodva a jelenlegi körülményekhez”. Az évhalasztást valószínűtlennek tartja, de belátja, ha mégis arra kerülne sor, akkor ahhoz a helyzethez is alkalmazkodni kell.

– Minden jelenlegi végzős vágya, hogy még az idén elballagjon. Mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, viszont a kényszeridőt is lehetne hasznosan tölteni, bár szívesebben lennék zöldfülű elsőéves, mint veterán végzős.

A kényszer-munkanélküliség kiterjesztését a tanügyre Levente nem tartja jó ötletnek, úgy véli, az oktatás beszüntetése „nem lenne szerencsés dolog, pláne, ha az elektronikus oktatás az iskolai és az egyetemi rendszerben egyaránt működni tud”.

– Úgy gondolom, hogy egy olyan iskolai pedagógus, aki törődik a diákjaival, nem ,,kapcsolgatható” tíznaponként, és ennek a rendszernek a bevezetése nem változtatna a jelenlegi oktatási módszereken – reflektált a híresztelésekre.