Csendesen telt a mi húsvétunk. A templomok – a római katolikusoké, a protestáns egyházaké, sőt, a görög katolikusoké is – üresen maradtak. A szentmiséket, az istentiszteleteket televízióban, rádióban, interneten néztük, hallgattuk.
Hiányzott a templomi magasztosság, de a feltámadás lelket nyugtató vigasza ott volt mindannyiunkban. Hiányoztak a rokonok, barátok is,a szűk családi kör azonban legalább együtt volt. Sok minden hiányzott, de a mi húsvétunk úgyis a mi húsvétunk volt – még a kijárási tilalommal, egyéb korlátozásokkal járó vírusjárvány ellenére is. Elfogadtuk a helyzetet, megértettük, hogy saját magunk, szeretteink, közeli-távoli ismerőseink, embertársaink érdekében is otthon kell maradnunk.
Nem így körvonalazódott a hét elején az ortodox húsvét. Vírusjárvány ide vagy oda, a pópák feloldozást kértek egy pár napra (mint böjt idején a halra), bízva buzgó imájuk erejében, melyet még a vírusjárvánnyal szemben is hathatósnak hisznek (volt ilyen kijelentés a tévében). Mi több, az ortodox egyház rávette a belügyminisztert arra, hogy az ortodox húsvét idejére enyhítsen a szigorításokon, lényegében tegye lehetővé, hogy a hívek magukhoz vehessék a szentségeket, a betlehemi lángot, és mindezért szabadon mozoghassanak egy pár napig. És ami még ennél is több, egyezményt írt alá az ortodox pátriárka és a belügyminiszter a húsvéti együttműködés hivatalosítására, mely értelmében a sürgősségi állapot idején a belügyi alakulatok közreműködnek az ortodox húsvét eseményeinek lebonyolításában.
Lényegében világossá tették azt, amit eddig is tudtunk: országunkban az ortodox egyház a mindenek feletti hatalom.
És miután mindezeket hivatalosan is nyilvánosságra hozták, és az ortodox hívek megértették, hogy húsvét tekintetében is a kiváltságosak csoportjába tartoznak, akiknek külön jogok járnak (ellentétben a kettesekkel, akiknek szűk a mozgásterük, sok minden, ha jár is, jutni nem jut...), megszólalt államfőnk is. Röviden, velősen és nagyon határozottan. Megcsillant benne a szász értelem, józanul ítélte meg a helyzetet.
Megálljt mondott mindazoknak, akik megszervezték vagy eltervezték az ortodox húsvét kiváltságos lebonyolítását, és újból kimondta: nem lehet lazítani, a járvány vége még messze, mindenki maradjon otthon, tartsa be a vírus terjedésének megfékezésére hozott rendelkezéseket.
Le a kalappal, elnök úr! Mert lényegében most az egyszer az egyenjogúságot hirdette: egyenlő jogokat és tiltásokat minden felekezetnek! Lényegében az erdélyi német nyelvű lutheránus egyház híveként nem is tehetett egyebet.
