A közelben dolgozott az egyik ismerősöm. Köszöntöttem, kérdeztem tőle, hogy mivel foglalatoskodik. Elmondta, aztán észrevette a kesztyűmet, és azt kérdezte, hogy az mire jó? Kicsit meglepődtem a kérdésétől, de higgadtan próbáltam válaszolni: védekezem a vírus ellen. Ő nem hisz ebben az egészben, mondja, aztán pontosít: ő már olyan 80 százalékban nem hisz a koronavírusban. Megdöbbent a kijelentése, kíváncsian figyelem, hogy hová akar kilyukadni. Fogadni merne, folytatja, hogy legalább ennyire durva volt az a másik vírus is, ami miatt januárban néhány osztályból hazaküldték a diákokat, mégsem csináltak belőle ekkora ügyet. Szerinted nem így van? – kérdezi végül, mire én azt válaszolom, hogy szerintem nem, de annyira zavarba jövök a felvetésétől, hogy nem folytatom, inkább bemegyek az üzletbe. Vásárlás közben eszeveszett sebességgel kavarognak bennem a gondolatok. Vajon hogyan lehetne érdemben válaszolni ennek a fiatalembernek? Érzem, hogy ha újra megszólítanám, megsérteném, ezért inkább csak köszönök neki hazafelé menet, és jó munkát kívánok.

Otthon még jó ideig nem tudom kiverni a fejemből, és hol a düh, hol az elkeseredés nagyobb bennem, hogy egyesek így vélekednek ebben a helyzetben. Lelkiismeret-furdalásom is van amiatt, hogy annyiban hagytam a dolgot... De mit mondhattam volna? Tele van a média különböző szakemberek, orvosok, közéleti személyiségek elővigyázatosságra intő felszólításaival, mit tudnék én ezekhez hozzátenni?

Hogy is lehet azt értelmezni, hogy „nem hisz benne”? Mióta hit kérdése, ami ennyire nyilvánvaló? Március 11-én zárták be az iskolákat, óvodákat, és akkor még több szülő is méltatlankodott, hogy miért kell ilyen szigorú intézkedéseket hozni, hisz országszerte csak 17 fertőzött volt. Ma, egy hónapra rá, hétezernél is több betegről beszélünk, akik közül 400-an meghaltak. Itt, a faluban, Árkoson is többször járt már a mentő, vannak igazolt fertőzöttek, és ő kijelenti, hogy nem hisz ebben a járványban. Ha ő maga vagy valamelyik hozzátartozója elkapná a vírust, vajon elhinné, hogy nem kamuhíreket terjeszt a média?

Talán inkább azt akarta mondani, hogy nem fél a koronavírustól. Nem fél, mert egészségesnek érzi magát, mert tudja, hogy egyesek meggyógyultak, és bízik a szervezete ellenálló-képességében. Vagy lehet, hogy csak vagánynak akar tűnni, mint sok más hasonló gondolkodású társa az interneten, akik különböző összeesküvés-elméletek mögé bújva hülyének nézik az egész világot. Utoljára egy hónappal ezelőtt vitatkoztam valakivel arról, hogy mennyire kell komolyan venni ezt a vírust, és ő átküldött nekem egy videót, melyben egy közismert gyógyszerész-orvos ecsetelte, hogy miért nem kell félni. Elmondta, hogy ugyanennyien meghalnak influenzában, és kifejtette, hogy hány fertőzött jut egy négyzetkilométerre Magyarországon, így milyen kevés esélye van elkapni az embernek. Alig hittem el, hogy ilyen felelőtlenül nyilatkozhat egy orvos. A napokban újra meg akartam nézni a videóját, de azóta már törölték.

Egyesek a számok tükrében valóban azt tartják, hogy világviszonylatban ugyanennyien meghalnak influenzában, csakhogy ez azért hibás összehasonlítás, mert az influenzában elhunytak jelentős része azokból az országokból kerül ki, ahol nincs védőoltás. Míg az influenza általános fertőzési rátája 1,3, addig a koronavírusé 2 és 5 körül mozog, ennyi embernek adja tovább egy fertőzött a kórt. Mert az influenza lappangási ideje egy-két nap, a koronavírusé pedig két hét, és ezalatt már javában fertőz az illető. Egyesek alacsonynak tartják a halálozási arányt is ahhoz képest, hogy mennyi a fertőzött. Csakhogy valójában nem a fertőzöttek számából kellene arányt számítani, hanem csupán a gyógyultak és halottak számából, a lezárt esetekből. A többi fertőzöttről ugyanis meg nem tudhatjuk, hogy melyik kategóriába fog tartozni.

Lehet magyarázni a csillagok állásával, az 5G hálózat bevezetésével, Kína világgazdasági törekvéseivel, az emberiség egy részének szándékos elpusztítási kísérletével és mindenféle más összeesküvés-elméletekkel ezt a járványt, de a tények és adatok azt mutatják, hogy ilyen helyzettel még a nagyszüleink sem találkoztak eddigi életük során. És csak azzal védhetjük magunkat és másokat, ha igyekszünk otthon maradni, s kesztyűt-maszkot viselünk, amikor kénytelenek vagyunk kimenni a lakásból.

Úgy gondolom, hogy akkor is lehet bölcsen, felelősségteljesen viszonyulni ehhez a kérdéshez, ha nem félünk a vírustól. Mindenki szíve joga azt hinni, amit akar, de kevés együttérzésre vall megszólítani valakit a kesztyűje miatt ebben a helyzetben. Mert függetlenül attól, hogy miért született és hogyan terjedt el világszerte a COVID-19, bennünket is elért, és rengeteg olyan ember él körülöttünk, akinek nagyon sok veszítenivalója van. Elsősorban őket védjük a kesztyűvel, maszkkal. Ezt azok is beláthatják, akik „nem hisznek” a koronavírusban.