Más szavunk sem
lehet erre:
így is jó lesz,
úgy is jó lesz!

Zelk  Zoltán: Ez aztán a vásárfia

– Milyen szép nagy ez a tó,
megveszem, ha eladó!
Meg a nádast, meg a hegyet,
meg az esőt, meg a szelet,
szélben úszó falevelet,
fecskét, rigót, vadludakat,
megveszem a napsugarat
és a Göncöl szekerét,
rúdját s a négy kerekét!

– De ha megveszed a tavat,
esőt, szelet, madarakat,
szállni indult falevelet
meg az erdőt meg a hegyet,
ha talán az egész eget,
ha eladják, ha megveszed,
hová viszed, hová teszed?

– Hova tenném máshova,
ahol voltak, csak oda!
A tavat a medrébe,
Göncölt vissza az égre,
hegy csúcsát az ég aljára,
a nádast a tó partjára,
falevelet őszi szélnek,
ahol vannak, csak ott szépek –
és azután az egészet
ajándékba adnám néktek!

Lászlóffy  Aladár: Csírázás

A hó alatt, a föld alatt
az idő télen is haladt,
s áprilisban, pirkadatkor
csergőóra vagy egy traktor
olyan zengő lármát csapott:
mind felébredtek a magok.

A hó alatt, a föld alatt
élet vize el nem apadt.
Amikor eljut a vízig,
minden mag dagadtra hízik,
s nyuszifülek mintájára
csíra nő a homlokára.