Még igen keveset tudunk arról, hogy mi lesz a szükségállapot május 15-ei feloldása után, de már se szeri, se száma azoknak a terveknek, amelyek az újrakezdésre vonatkoznak. Elsősorban mindenkit a saját élete érdekel – mit tehet és mit lehet majd a csak részlegesen, fokozatosan visszaígért szabadság első napjaiban, illetve a még hónapokig vagy talán két évig is fenyegető vírus közelségében –, ami azonban nem független a környezettől, sőt.
Abban mindenki egyetért – a kisembertől az államfőig –, hogy a hazai egészségügyi rendszert alapjaiból kell újragondolni, ha valóban korszerű és ütőképes ellátást akarunk a betegek számára. Ehhez nyilván pénz kell, sok pénz, ám a gazdaság „motorjainak begyújtásáról” már olyannyira különböznek a vélemények, hogy Florin Cîţu pénzügyminiszter 24 órán belül önmagának is ellentmondott (kedden még derűsen nyilatkozta, hogy sok válságot túléltünk már, szerdán már borúsan közölte, hogy bajok lehetnek a munkabérek és nyugdíjak kifizetésével, ha a költségvetési bevételek rosszul alakulnak). Egy biztos: a román gazdaság a válság előtt is elég gyenge lábon állt, és aligha fog táltosként kiszökkenni abból a hamuból, amely a két hónap alatt leégett cégek után marad. Nem is várhatunk ilyent, mivel a kormány most is fordítva ül a lóra: például a szárazság miatt károsult gazdáknak nem öntözőrendszereket, hanem kárpótlást ígér. Valószínű, hogy az efféle módszerek miatt szorul élelmiszerimportra Románia, mikor termőterületéből 80 millió ember betevőjére futná.
Újratervezésre szorul egyébként szinte minden: az oktatástól kezdve – ahol nem csupán az online tanítási lehetőség kiterjesztése a feladat, vannak régebbi elmaradások is, köztük a túlzsúfolt tananyag gyermekekre való szabása – a környezetvédelemig, ahol inkább a civil szervezetek munkáját látni, mint az államét. Az államapparátus egyébként teljes egészében reformra szorul, és ezt a liberálisok hajtogatták is egy ideig, de mostanában alábbhagytak vele. Még a közalkalmazottak váltott kényszerszabadságából sem lett semmi, holott nincs mindenkinek (annyi) munkája most, mint két hónappal ezelőtt. A speciális nyugdíjak eltörléséről már szó sincs, pedig a jelen pénzügyi helyzet valóban indokolná az extra kiadások beszüntetését. Amivel egyéb extrák is járnak, a kényeztetett belügyi alkalmazottak például sok esetben érzik törvényen felül magukat, élükön Marcel Vela miniszterrel, aki csak az államfő határozott fellépésére vonta vissza az ortodox húsvét idejére meghirdetett lazításokat. A beosztottjai is megengednek maguknak egyet-mást: egy Giurgiu megyei város rendőrparancsnoka brutálisan bántalmazott egy földön fekvő, megbilincselt embert, a dési kollégák magánmulatságokon vettek részt a kijárási tilalom közepén (némelyik a helyi alvilág ismert alakjaival), Szászfenesen és a Iaşi megyei Hârlăuban megbírságolták azokat, akik bírálni merték a polgármestert vagy a rendőrséget, és ezek csak az elmúlt napok túlkapásai. Büntetgetnek értük, de az alapállás megváltoztatására lenne szükség, ilyen újratervezésre pedig nem mutatkozik szándék. Félő, hogy a járvány után is csak az újramelegített régi levest tálalják majd nekünk.