A számítógéppel, táblagéppel és internettel rendelkező diákok számára kötelezővé tette az online órákon való részvételt Monica Anisie oktatási miniszter a múlt szerdán kiadott rendeletben, amely arra is kitér, hogy az iskolák (szülői felelősségvállalás mellett) kölcsön adhatják laptopjaikat vagy táblagépeiket a tanulóknak, arra azonban nem ad választ, hogy mi lesz azokkal a gyermekekkel, akik internet nélküli háztartásban élnek. És nincsenek kevesen, számuk a diákszövetségek összesítése szerint országszinten meghaladja a kétszázezret. Megyénkben a tanfelügyelőség március végén 3800 olyan iskolásról tudott, aki kimarad a távoktatásból.
Az iskolák zömének alig néhány laptopja vagy táblagépe van, amit kölcsönadhatna a rászoruló diákoknak, ha ugyan nem használja valamelyik tanár, mert ők sem kaptak semmilyen eszközt, amivel távoktatást tartsanak. Sok helyen pedig nemcsak a gép, hanem az internet is hiányzik, illetve nem megfelelő minőségű, így hiába is adnának számítógépet bárkinek – felelte a rendelet alkalmazhatóságát firtató kérdésünkre Kiss Imre.
Háromszék főtanfelügyelője elmondta: háromféle lehetőség van, de ezek inkább elméletiek: ahol lehet, és igény is van rá, ott az iskola adhat kölcsön eszközt (megfelelő garanciákkal), a tanintézményeket fenntartó önkormányzatok is vásárolhatnak ilyeneket (itt az a kérdés, hogy a pár hétre terjedő rendkívüli állapot idején hol futja egy betervezetlen, óriási kiadásra, ami – a közbeszerzési eljárás elhúzódása miatt – okafogyottá is válhat, hiszen az iskolákat május végére megnyithatják), és az adományozás is egy lehetőség.
Mindennek azonban csak akkor van értelme, ha jó az internetkapcsolat, és még Sepsiszentgyörgy szélén sem mindenütt az. Ráadásul azt sem tudni, hogy minden tanárnak van-e olyan (saját) felszerelése, amivel órát tartson; sokszor egy laptopon osztozik a pedagógus az iskolás gyermekeivel, esetleg még egy okostelefont tudnak használni, amitől eddig inkább tiltották a kisebbeket – magyarázta a főtanfelügyelő, aki szerint kevesen tudnak valóban online órát tartani, mert nincs kiépítve az ehhez szükséges infrastruktúra, minden iskola számára egy olyan digitális platform, amelyen létrehozhatók virtuális osztályok, ahol az oda tartozó diákok mindig jelen vannak, és a tanár lép be-ki az óra elején-végén. Jelenleg a tanárokon múlik, hogy ki milyen módon éri el a diákjait – azoknak a legnehezebb, akik heti egyórás tantárgyakat oktatnak, mert sok osztálynyi diákkal kell kapcsolatot tartaniuk –, és a rendelkezésükre álló módszerek elég nehézkesek, fél óra is eltelhet, amíg mindenki belép, tehát a tanítás nem úgy folyik, mint az iskolákban, ahol egyik óra követi a másikat. Mindent nem is lehet megtartani, előfordul, hogy egymásra csúszik két tantárgy órája, ezért most azt kérték az iskoláktól, hogy készítsenek online órarendet. Néhány iskolában elég jól működik a szükségoktatás, ahol akarat van és törekvés, ott megtalálták a módját a kapcsolattartásnak, a járvány előtt szerzett tudás elmélyítésének, a hézagok pótlásának – állítja Kiss Imre, aki szerint a végzős diákokra figyelnek a legjobban, mert a vizsgák az idén sem maradnak el.
Azt már tudni lehet, hogy vizsgázni csak a március 11-e előtt tanultakból fognak (azóta új leckét sehol nem vettek fel, épp azért, mert nem mindenki számára elérhető az online oktatás), és hogy május 15-e után „fokozatosan” indul újra az iskolai oktatás, de azt nem, hogy ez miképpen fog kinézni, ki térhet vissza elsőként és ki utolsóként a padba. Valószínű, hogy a tanév befejezése csúszni fog, és a vizsgákat júliusban szervezik majd meg, de ez is csak később fog kiderülni – mondta még Háromszék főtanfelügyelője, és hozzátette: a tanévvel együtt nem érnek véget a problémák. Ahhoz, hogy a jövőben senki se maradjon le, és a közoktatás valóban minden gyermekhez elérjen, ki kell építeni a digitális infrastruktúrát, és meg kell tanulni használni is tanárnak, diáknak, szülőknek egyaránt. Ez sem lesz egyszerű, de nem kerülhető el, ha korszerű oktatást akarunk.