Kézdivásárhely új polgármestere hivatalos címert szeretne municípiumának. Rácz Károly felkért három helybeli képzőművészt, készítsenek címertervet. Az alkotásokat kiállították a városháza hirdetőtáblájára, s feltették az önkormányzat új honlapjára is, ahol szavazni lehetett a változatokra.
Mi a közigazgatási címer?
Szigorú szabályok szerint megszerkesztett, pajzsba foglalt színes szimbólum, amely különböző közigazgatási egységeket ― esetünkben Kézdivásárhely megyei jogú várost ― jelképez. A címert Romániában kormányhatározattal fogadják el. Amint a címer a Hivatalos Közlönyben megjelent, az önkormányzatok törvényesen használhatják: bélyegzőn, fejléces papíron, a székház homlokzatán, zászlón, ajándéktárgyakon, névjegyen.
Szabályozás
A Román Akadémia Országos Heraldikai, Genealógiai és Pecséttani Bizottságának módszertani útmutatója szerint a címereket egységesen ún. háromszögű pajzsba kell helyezni. A pajzsra falkoronát helyeznek a következők szerint: községi címerek esetében egybástyás, városoknál hárombástyás, municípiumoknál ötbástyás, megyeszékhely municípiumok esetében hétbástyás falkoronával kell fedni a pajzsot, megyecímer esetében nincs korona. Eszerint Kézdivásárhely ötbástyás falkoronát helyez címerpajzsára.
A címertanban szigorú szabályokat kell betartani. Csak heraldikai mázakat szabad használni, két fémet: aranyat és ezüstöt, négy színt: vöröset, feketét, kéket, zöldet. Elkerülhetetlen és megengedett a természetes szín használata, amikor testrészeket, arcot, kezet kell ábrázolni. Nem helyezhetünk színre színt vagy fémre fémet. Nem megengedett az árnyalatok használata, sőt, a színek sem lehetnek akármilyenek: csakis cinóbervörös, smaragdzöld és azúrkék.
A metodológia a címerszerkesztési követelmények első helyén említi — és ez nagyon fontos! —: a helyi címertani hagyományok tiszteletben tartása elsődleges, ám az esetleg hibás elemeket ki kell javítani. A szakma azt tartja, minél régebbi egy címer, annál rangosabb és értékesebb.
Címertörténet
Kézdivásárhely legrégebbi címere egyszerű. Háromszögű pajzs kék mezejében vörös toronysisakos és vörös tetőzetű fehér templom látható. A tornyon kereszt áll, a tető végében ezüst szélvitorla.
1740-ben módosították a címert. Legalábbis erről tanúskodik a város akkori pecsétje, melynek körirata: SIGILLVM OPPIDI KÉZDI VÁSÁRHELY 1740. A pecsét közepén látható a városcímer, amely természetesen nem színes, de a Tagányi Károly által megjelentetett, Magyarország címertára című könyv alapján ennek színes változata a következő: kerek talpú pajzs kék mezejében zöld talajon a pajzs hátsó széléből előtűnő (csak első fele látszik) ezüstszekérből kévébe kötött három arany búzakalász emelkedik ki. A szekeret a pecséten egy, a könyvben két egymás melletti ezüstló vontatja. A(z) (innenső) lovat kezében ostort lendítő kalapos férfi üli meg. A pajzson szembenéző pántos tornasisak, melynek csúcsából foszlányok (sisaktakaró) omlanak alá, a sisakon levő heraldikai koronán (sisakkoronán) az oromdísz (sisakdísz) a korábbi címerben látott templom.
Tehát bővítették a címert, ám a korábbi címerképet nem vetették el, hanem oromdíszként tovább éltették. Címertanilag kifogásolható, hogy úgynevezett teljes címerrel állunk szemben, azaz olyannal, melynek van pajzsa, sisakja, sisaktakarója és sisakdísze. Ilyen a nemesi címer. A szakirodalom szerint sisakja csak olyan címernek lehet, amelynek gazdája sisakot hordhat. Tehát sem közigazgatási egységek, sem testületek, sem nők nem láthatják el címerüket sisakkal. Legalábbis az élő heraldika korában ilyesmi nem fordulhatott elő. Ha sisak nincs, akkor sisakdísz vagy oromdísz sem lehet, továbbá sisaktakaró vagy foszlány sem, mivel ezek sisakhoz kötöttek. Korona viszont igen.
A következő időszakban a leírt címert használták hol oromdísszel, hol annak elhagyásával, tehát templom nélkül.
A XVIII. és XIX. század fordulóján igen nagy divat volt a címereket kicicomázni. Ezek már egyáltalán nem vagy igen kevés mértékben feleltek meg a heraldikai előírásoknak. Kézdivásárhely sem volt kivétel. 1902-ben önkényesen bővítették, csicsássá változtatták a városcímert. Ez a kép látható stukkó formájában a Vigadó homlokzatán, valamint a kultúrház színpada fölött szekkóként. A város elöljárósága ezt a cicomás címert 1909-ben hivatalosíttatta. A Királyi Könyvek bejegyzése szerint:
„Álló, csücsköstalpú, vörös pajzsfővel ellátott pajzs, melynek kék mezejében zöld pázsiton a pajzs bal széléből előtűnő s két, jobbra haladó, fekete szerszámos, fehér és fakó ló által vontatott fél szekér látható a lőcs karikájába tűzött három arany búzakalásszal. A baloldali, fehér lovon aranyrojtos piros takaróra csatolt bőrnyergen, fekete kucsmás, kék kabátos, vörös nadrágos és sarkantyús, fekete csizmás lovas ül csizmaszárba dugott rövid ostorral, jobbjával szájához arany postakürtöt emel, baljával pedig a kantárszárat fogja. A vörös pajzsfőbe jobbra fordult arany tábori ágyú látható. A pajzsra helyezett, szemközt álló, koronás nyílt lovagsisak dísze: fehér kockakövekből rakott, kapuval, hat lőréssel és nyolc orommal ellátott, háromtornyú vár. (...) A címer zöld színű damaszkolt kör alakú pecsétlapra van helyezve, melynek két fekete vonal közé fogott ezüst szegélyén fekete nagybetűkkel: HÁROMSZÉK VÁRMEGYE KÉZDIVÁSÁRHELY R. T. VÁROS * 1902 * 1909 * körirat olvasható."
Az ágyú minden bizonnyal Gábor Áronra, ágyúöntő hősünkre és a kézdivásárhelyi ágyúöntésre utal. A lovon ülő férfi parasztból átvedlett postássá. A városvezetőség valószínűleg méltóságon alulinak tartotta, hogy paraszt van a címerben, s átváltoztatta postássá. Ezt könnyen meg is lehet magyarázni, hiszen Moldva felé a városon áthaladt a postaforgalom. Igen ám, de a postásnak delizsanszot kellene hajtania, nem búzakalászos parasztszekeret!
Erdély Romániához csatolását követően új címereket alkottak. Kézdivásárhely címerén 1934-ben módosítottak. Egyszerűsítették, az ágyút kivették (mert ki tudja, ki ellen fordult az?), ám a fő címerképet meghagyták, sőt, eredeti alakban, az ostoros paraszttal. Ugyanazzal a hibával: két lovat rajzoltak egymás mellé. Ezt kerülni kell, mert távolról nem vehető ki, hét- vagy nyolclábú lovat látunk, s különben a címerben csupán jelképezni kell valamit, lehetőleg stilizáltan. Érdekes módon a három búzakalászt ezüstre festették, s nem aranyra, a többi megegyezik, azzal a kivétellel, hogy a szekérből több látszik, a hátsó pár kerék is, de megmaradt előtűnőnek. A lovakhoz hasonlóan a kerekek ábrázolása is hibás, a túlsót nem kell feltüntetni, nem térben, hanem csak síkban kell ábrázolni.
A szocialista rendszerben a címereket betiltották, csupán a megyéknek és a megyeszékhelyeknek alkottak gyárkéményes, fogaskerekes antiheraldikus jelképeket.
Címertervek
A felkért három képzőművész által készített változatokra közel 192-en voksoltak a honlapon (www.kezdi.ro). Ezeket mutatjuk be, és egyúttal véleményezzük is.
Sárosi Csaba terve
A véleménynyilvánítók zömének ez tetszett, 124 szavazatot kapott. Egyedül a pajzs és az ötbástyás korona felel meg az előírásnak, a pajzsban levő kép semmi esetre sem nevezhető címernek. Ötletes ugyan, ahogyan a három búzakalászt nem szekérkerékbe, hanem a tábori ágyú kerekébe fűzték, s a templom megjelenítése is a kezdetekre utal, ám annyira bonyolult, túlcicomázott az ábra, hogy szóba sem kerülhet ennek elfogadása. Továbbá nem csak heraldikai mázak, hanem sok egyéb szín is tarkítja, no meg súlyos hiba, hogy színre színt alkalmaztak több ízben. Legsúlyosabb vétke a túlzsúfoltság. Látszik, hogy a szerző a céhes jelleget is be akarta vinni, céhes behívótábla motívuma, valamint a leghíresebb, a vargák céhének csizmás jelvénye is ott díszeleg. De a címer nem történelemkönyv, nem földrajzi atlasz, nem statisztikai kimutatás, nem kell mindent beleiktatni.
Kosztándi Jenő terve
A második a legtöbb voksot kapta, 51-et. Ennek a formája nem megfelelő. Ugyanis csücskös talpú pajzs jelenik meg háromszögű helyett, és heraldikai korona falkorona helyett. Ami a korona fölötti sisakdíszt illeti, fölösleges. Amennyiben egy címerben nem szerepel sisak, sisakdísz sem jár hozzá, ugyanis azt a lovagi korban a sisakhoz erősítették, a kötést meg tekerccsel vagy sisakkoronával álcázták. A pajzsban a fő címerkép ugyanazokat a hibákat hordozza, mint a korábbi címerek. Egymás mellett két ló, úgy tűnik, mintha egyik árnyék lenne. Egy ló elég. Aztán a lovas a ló fülébe fújja a kürtöt. A szekér két első kereke látszik, a járművet nem síkban ábrázolták.
Vetró András terve
Mindössze 17-en szavaztak erre, pedig leginkább ez felel meg a követelményeknek. Kissé suta a rajz, de fogjuk fel vázlatként. Az alak megfelel, a korona igen vázlatos ugyan, de kiegészíthető. Igen helyes, hogy a szekeret síkban ábrázolja, ám a lovaknál bejön a megszokott hiba, kettő van belőlük, s egyik árnyéka a másiknak. A pajzs kétszer vágott. Az alsó pluszban van, a zöld talpat nem kell elválasztani a szekértől.
Milyen a jó címer?
A szakma nem ismer szép címert, csak jó címert, tehát heraldikailag helyeset. Semmivel sem előkelőbb a postás, mint a paraszt, sem a kürt, mint az ostor, de főleg a várkastély nem rangosabb a templomnál. A lényeg, hogy jelképezze a várost, de nem kell minden történelmi mozzanatot felsorolni. Minél egyszerűbbnek kell lennie, hogy aki látja, jegyezze meg. No meg arra is kell gondolni, hogy kis méretben is meg kell jeleníteni, például bélyegzőn vagy fejléces papíron, névjegyen, s akkor, gondoljunk bele, az első címerváltozatból mi látszana!?
Kézdivásárhely esetében a templom elhagyható, habár az a legrégebbi címerkép, ám általában kerülendő az épületek ábrázolása. De meg kell maradni az 1740-es heraldikai elemnél, a búzakalászos szekeret vontató lónál és lovasánál. S ehhez az ostoros paraszt illik, semmiképp a postás. A város 1848—49-es hagyományaira, szabadságharcos kultuszára való tekintettel a címerben a helye Gábor Áron ágyújának is. Ennél több nem kell!
Az önigazgatás jelképe
A címerek éppen olyan fontosak, mint a helységnevek, hiszen általuk lehetséges a közigazgatási egységek azonosítása és megkülönböztetése. Hogy állításunkat nyomatékosítsuk, megjegyezzük: a hivatalos címerrel rendelkező közigazgatási egységek bélyegzőjükön használhatják címerüket. Kézdivásárhely mai pecsétjében a román állam címere látható. Amennyiben elkészül a hivatalos címer, a város címerével lecserélhető az országcímer. Ez már az önigazgatás jelképe!
