2019. május 26-án késő este, az európai parlamenti választás ideiglenes eredményeinek közzététele után Rareş Bogdan, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) első elnökhelyettese és újdonsült európai parlamenti képviselője győzedelmesen bejelentette, hogy hamarosan előrehozott parlamenti választásra kerül sor. Hosszan tartó taps és éljenzés.
A szavazás másik nyertese, a Mentsétek meg Romániát és a Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Pártjának szövetsége (USR+PLUS) is ráharapott a projektre, kijelentve, hogy ez nagyon is lehetséges, ha van ehhez politikai akarat. Nem is volt csoda. A PNL és az USR+PLUS az egész választási kampány és az előkampány alatt is nem az európai parlamenti projektjeikről beszélt, hanem a Szociáldemokrata Párt (PSD) elkergetéséről. Hogyan lehetett ezt elérni, hiszen nem volt küszöbön parlamenti választás? Senki sem magyarázta meg és senki nem is akarta kideríteni ezt. A hülyítés megfogalmazóknál és címzetteknél egyaránt általános gyakorlattá vált.
Végül néhány nappal a dicsőséges május 26-a után valaki bele merészelt olvasni az alkotmányba. Iohannis elnök június 21-én belépett mandátuma utolsó hat hónapjába. A parlament feloszlatása az előrehozott választás kiírásának egyik elengedhetetlen feltétele. Márpedig a parlamentet az elnöki mandátum utolsó hat hónapjában nem lehet feloszlatni. Május 26-a és június 21-e között már nem volt egy egész hónap, a parlament feloszlatásához viszont ennél kétszer több időre van szükség: bizalmatlansági indítvány, két elutasított kormányjavaslat és így tovább.
Az előrehozott választás ígéretét
tehát gyorsan eldugták szem elől. Mintha nem is készültek volna azt az európai parlamenti választás eredményei alapján rendkívül gyorsan végrehajtani, mintha a PNL, az USR és a PLUS nem hangoztatta volna csaknem egy fél éven keresztül ennek szükségességét. De még nem volt minden veszve, mert elnökválasztás következett. Újra meg lehetett ígérni a PSD kiiktatását, de nemcsak a parlamentből, hanem a politikai életből is.
Érdekvezérelt vagy kikényszerített árulásokkal, Liviu Dragnea elítélése és börtönbe zárása után megkezdődtek a közvetlen és állhatatos támadások. A Dăncilă-kormányt október 10-én, pontosan egy hónappal az elnökválasztás első fordulója előtt bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatták, a PNL pedig ugrott a hatalomra, mint kacsa a nokedlire.
Az elnöki stratégák ezúttal úgy számoltak, hogy október 10-étől még két hónap és tizenegy nap van az elnöki mandátum végéig, és már nem erőltették az előrehozott választást, bár megtehették volna. Nem volt kétség, hogy Klaus Iohannist megválasztják majd elnöknek, csak az eredmények közötti különbség maradt kérdéses. Az új kormány kinevezését el lehetett volna húzni december 21-éig, a parlamentet pedig az új elnöki mandátum első napján fel lehetett volna oszlatni. De a PNL akarta is meg nem is az előrehozott választást. Inkább hatalomra akart kerülni. Sürgősen ki kellett fizetni bizonyos összegeket a tengerentúli támogatóknak, és levegőbe kellett röpíteni a gazdaságot, hogy bebizonyítsák, milyen rosszul gazdálkodott a PSD-kormányzat. Így aztán november 4-én, alig hat nappal az elnökválasztás első fordulója előtt a parlamentben beiktatták az I. Orban-kormányt. Valójában négy nappal előtte, mert az elnökválasztás mindkét fordulóban három napig tartott. Nem mindenhol, nem mindenkinek, hanem csak a külföldön, a nemzet Nyugatra távozott fiai számára.
Különösebb izgalmak nélkül
szerzett új mandátumot az elnök és csatlakozott az előrehozott választásokat követelő állampolgári elvárásokhoz. Megoldásokat, sémákat és módozatokat kezdtek keresni, hogy az előrehozott választást összevonhatják a helyhatóságival, hogy maximálisan kihasználhassák az elnökválasztási eredményt. Áprilist vagy májust vetették fel lehetséges időpontként, figyelmen kívül hagyva, hogy a polgármesteri mandátumokat meg lehet hosszabbítani, de lerövidíteni nem. Tehát június 7-e előtt nem lehetett volna helyhatósági választást tartani, így nem nagyon jött ki az előrehozott választás finom összehangolása a helyhatóságival.
De novemberben és decemberben amúgy sem ezek voltak az elsődleges kérdések. Az Orban-kormány egyik első lépése volt, hogy a Patriot rakéták beszerzése kapcsán a Raytheon cégnek kifizessen kétmilliárd lejt. Ez az összeg a szerződés egyik utolsó, 2020-ban esedékes részlete volt. A hétből az első Patriot rendszernek 2019 végén kellett volna érkeznie, hogy legkésőbb 2020 márciusában hadrendbe lehessen állítani. Bár a rakétarendszer kifizetése szinte hiánytalanul megtörtént, az első Patriot rendszert a mai napig sem állították hadrendbe. Voltak más előre nem tervezett kifizetések milliárd lejes nagyságrendben, tényleges gazdasági indok nélkül. Ezzel csak azt érték el, hogy a költségvetési hiány meghaladta az EU által előírt 3 százalékot. De legalább lehetett az előző kormány nehéz örökségéről beszélni.
Miközben indokolatlanul költötte a pénzt,
a PNL-s kormány tett még néhány rendkívül gyors lépést. Hirtelen kinevezte embereit az állami cégek igazgatótanácsaiba, és – a kormányzás első három hónapjában – 5300 új közalkalmazottat vett fel, holott ez volt az a társadalmi osztály, amelyre a párt kommunikátorai három éven keresztül csak dörgedelmeket és villámokat szórtak. Dörögtek és villámlottak, a párttagok gyomra azonban korgott meg csikart, így a PNL a közszféra megígért átvilágítása és sürgető reformja helyett 5300 kevés munkával járó, jövedelmező állást osztott szét a hívei között. Erre érkezett el február.
Pontosabban mondva február 5., amikor az Orban-kormányt bizalmatlansági indítvánnyal leváltották. Miért? Mert bár sürgősségi kormányrendelettel is megoldhatta volna, a kormány felelősségvállalással fogadott el egy törvénytervezetet, melynek értelmében kétfordulós választást alkalmaztak volna a polgármesterek esetében. A PSD és az RMDSZ kezdeményezte a bizalmatlansági indítványt, megérezve, hogy sok polgármestert veszítenének el, de azt olyan PNL-tagok is megszavazták, akiknek a polgármestereik szóltak, hogy akadályozzák meg ezt a kezdeményezést. És elkezdődött az, amit Rareş Bogdan több ezer lépéssel előre végiggondolt mesteri sakkjátszmának nevezett. Az elnök újra Ludovic Orbant jelölte kormányfőnek. A PSD az alkotmánybírósághoz fordult, megkérdőjelezve a jelölés alkotmányosságát, az pedig ki is mondta, hogy nem volt szabályos. De Orban február 25-én amúgy is visszaadta a megbízatását. Tehát az előrehozott választási menetrend első próbálkozása szertefoszlott.
Következett a második: Florin Cîţu kormányfőnek jelölése február 26-án. Az elnök és az ő sakkmestere biztos volt abban, hogy a PSD egyértelműen el fogja utasítani. Csakhogy nem jutottunk el idáig. Florin Cîţu pontosan azon a napon mondott le a jelöltségről, amikor a parlamentnek szavaznia kellett volna róla. Egyes információk szerint az addigra már világméretűvé vált egészségügyi válság miatt mégiscsak bizalmat kapott volna. Tehát március 12-én az előrehozott választás kiprovokálásának első lehetősége újra elúszott. Az elnöknek még mindig két érvényes (és a parlamentig eljutó és ott elutasított) kormányfői javaslatra volt szüksége, hogy feloszlathassa a parlamentet. De erre már nem maradt idő. Az európai országok sorra hirdették ki a vészhelyzetet, a válság jelentősnek ígérkezett. Ha az elnök tovább folytatta volna játszadozását az előrehozott választással, nem tudta volna kihirdetni a vészhelyzetet, mert nem volt mód arra, hogy a parlamentet felfüggessze a vészhelyzet időszakában.
Március 13-án tehát
újra Ludovic Orbant jelölte kormányfőnek. A második Orban-kormányt március 14-én beiktatták. Március 16-án pedig végre kihirdették a vészhelyzetet.
A hivatalos szöveg szerint nagyon jól állunk, mert nálunk sokkal kisebb a fertőzöttek száma, mint más országokban, a haláleseteké pedig úgyszintén. Mindez azért, mert a kormány a legjobb lépéseket tette meg.
Valójában egyáltalán nem tudjuk, hogy mi a helyzet. Az elvégzett tesztek száma naponta hol nő, hol csökken. A tesztelési kritériumok egyik napról a másikra változnak, hogy jól mutasson a helyzet.
A babadagi horahai közösségben (a horahaiok muzulmán hitű cigányok), hogy csak egy példát említsek, az utóbbi napokban jelentős számban jelentek meg külföldről visszatértek. Bár vörös zónákból érkeztek, csak nagyon késve tesztelték őket. Ráadásul április 17-én, pénteken érkeztek meg a több mint három hete hazatért embereken elvégzett első 49 teszt eredményei. 12 pozitív volt. A 12 fertőzött időközben nagyon sok emberrel érintkezett a településen. A horahai romák által lakott telepet szombat reggel helyezték teljes vesztegzár alá, de még senki sem tudja, mennyire terjedt szét a betegség az egész városban, mert nem végeztek teszteket.
Számtalan ilyen példa van az egész országban. A nyilatkozatok szintjén jól állunk, mert idén két választásra kerül majd sor: helyhatóságira és parlamentire. Bármilyen újabb fertőzött, bármilyen újabb halott a kormány számláját terheli. Az elkerülhetetlennek ígérkező gazdasági válságért szintén a PNL lesz felelős. Így aztán ebből a szemszögből nézve jól kell állnunk még akkor is, ha a valóságban ez nincs így.
(Caţavencii.ro/E-RS)
