A koronavírus Erdélyben elnevezésű felmérés legfrissebb eredményei szerint az erdélyi magyarok körében szinte teljes konszenzus van abban, hogy a járvány gazdasági hatásai legalább annyira negatívak lesznek, mint a 2008-as pénzügyi válságé. Az Erdélystat által készített felmérés adatai szerint a válaszadók 15 százaléka tekinthető súlyosan veszélyeztetettnek szociális szempontból, számukra a válság esetleges elhúzódása alapvető egzisztenciális problémákat eredményezhet. A munkaerőpiac radikálisan átalakult, a februárban még aktívak alig 63 százaléka dolgozott április elején.
Gazdasági és szociális hatások
A kutatás talán legfontosabb megállapítása, hogy a mostani járvány miatt a 2008-as pénzügyi válságnál súlyosabb gazdasági visszaesés következik. A válaszadók elsöprő többsége, több mint 87 százaléka ugyanis úgy vélte, hogy súlyosabb (62,9%) vagy hasonlóan súlyos (24,3%) következményekkel kell számolni. Ráadásul kétharmad körüli azok aránya, akik szerint a saját pénzügyi helyzetük jelentősen romlani fog, és csupán negyede gondolja azt, hogy nem lesz különösebb hatása. A pesszimisták az átlagnál magasabb arányban nagyobb településen élnek, jellemzően városiak, a fiatalabb korosztályhoz tartoznak (érdekes, hogy a 65 év fölöttiek alig több mint 42 százaléka gondolja így), alacsonyan iskolázottak (a felsőfokú végzettek több mint 72 százaléka negatív következményekkel számol), a munkaerőpiacon aktívak, hiszen vállalkozók vagy alkalmazottak (a nyugdíjasok aránya itt is alacsony, csupán 45 százalék). Gazdasági ágazatok szerint a vendéglátásban, a kereskedelemben, az iparban és a szállításban dolgozók a leginkább borúlátóak.
A válaszadók 42 százaléka valószínűsíti, hogy lehetnek olyan alapkiadásai, amelyeket nem tud majd fedezni, amennyiben a járvány elhúzódik 2–3 hónapot. A legtöbben a közköltségek fizetésének nehézségét jelölték meg (29%), de a válaszadók majdnem egynegyede attól tart, hogy nem lesz elegendő pénze ennivalóra. Viszont több mint 41 százalék nem tart attól, hogy nem tudja fizetni ezeket a költségeket, illetve ha van, a bankhitelt, vagy nem lesz pénze élelemre, gyógyszerre. A válaszadók 28 százaléka a jelenlegi helyzetben kevesebb mint egy hónapig tudja biztosítani a normális megélhetéshez szükséges anyagiakat, ezen belül öt százalék máris gondban van, 26,2 százalék néhány hónapig, 21,4 százalék pedig akár egy évig vagy több ideig is képes biztosítani a normális megélhetés költségeit.
Amennyiben nem kerül sor a korlátozások enyhítésére vagy különleges szociális támogatások bevezetésére, a válaszadók mintegy 15 százaléka rövid távon súlyos helyzetbe kerülhet: számukra akár az ennivaló megvásárlása is problémát jelenthet egy hónapon belül. Ez a súlyosan veszélyeztetett csoport Székelyföldre és a Partiumra jellemző, a fiatalok, az általános vagy szakiskolai végzettséggel rendelkezők körében magasabb ez az arány. Munkaerőpiaci aktivitásuk szerint a képesítést nem igénylő egyszerű foglalkozásúak, a szakképzetlen munkások, a szolgáltatásokban és értékesítésben alkalmazottak, a szabadfoglalkozásúak és a saját szükségletre termelő gazdák a leginkább érintettek. Gazdasági ágazatok szerint a kereskedelemben, a vendéglátásban, a könnyűiparban és az építőiparban dolgozók esetében jellemző az átlagon felüli egzisztenciális veszélyeztetettség.
Munkaerőpiaci változások
A járvány hatásai drasztikusan érintik a munkaerőpiacot – derül ki a felmérésből. A februárban még gazdaságilag aktív válaszadók 8 százaléka számolt be arról, hogy máris munkanélküli lett, 22 százalékuk kényszerszabadságon, 5 százalékuk fizetés nélküli szabadságon van. További 8 százalék esetében munkaadójuk április elején már kilátásba helyezte a kényszerszabadságot vagy az elbocsátást. Ugyanakkor magas azok aránya, akik veszélyeztetve érzik magukat, vagyis attól tartanak, hogy elveszítik munkahelyüket vagy munka nélkül maradnak, amennyiben a szigorító intézkedések még 2–3 hónapig tartanak. A jelenleg aktívak 36 százaléka érez így saját helyzete kapcsán.
A munkahelyüket egyelőre biztonságban tudók alapvetően szellemi foglalkoztatottak, akik a közszférában (közigazgatás, oktatás, egészségügy), az alapszolgáltatási szektorban (energia, gáz, víz, szennyvíz, hulladék), illetve az információs és kommunikációs ágazatban dolgoznak. A mezőgazdaságban tevékenykedők szintén az alacsonyabb gazdasági kockázatú csoportba tartoznak. Itt alapvetően a saját szükségletre termelők vannak jobb helyzetben.
A munkakörülmények tekintetében radikális változás tapasztalható, hiszen a jelenleg még dolgozók 16 százalékának jelentősen, 20 százalékának valamelyest csökkent a munkaideje, 54% a megszokott időtartamban dolgozik. A munkaidő növekedéséről a megkérdezettek 8 százaléka számolt be, ez átlagon felül a szellemi munkát végzők körében jellemző, akik a közigazgatásban, az egészségügyben, az oktatásban, illetve az információs-kommunikációs szektorban dolgoznak. Ugyanakkor az aktív válaszadók egyötöde kizárólag otthonról végzi munkáját, további 8 százalék részben otthonról dolgozik, részben pedig bent, a munkahelyén is.
Mintegy 70 százalék továbbra is bejár dolgozni, többségük esetében a munkahelyen védőintézkedéseket foganatosítottak (maszk, kesztyű viselete, távolságtartás). Az aktív válaszadók 29 százaléka továbbra is a megszokott körülmények között dolgozik, jellemzően a mezőgazdaságban és az építőiparban. A válaszadók csaknem 70 százaléka tudja úgy, hogy a vállalatnak, illetve az intézménynek, ahol dolgozik, jelentős negatív hatással kell megküzdenie.
A kutatást az Erdélystatot működtető kolozsvári Közpolitikai Elemző Központ Egyesület és a SoDiSo Research közvélemény-kutató cég készítette önkéntes alapon. A felmérés április 1–10. között zajlott 7450 személy megkérdezésével. Az adatfelvétel interneten és telefonon történt. Az eredmények a nagyrészt internethasználó, legalább általános iskolai végzettséggel rendelkező, 18–80 éves erdélyi magyar populációra vonatkozó becslésnek tekinthetők.
