Így villannak fel bennem húsz év Szent György-napi eseményei. Kivéve a tavalyit. Mert azt még tetőzte valami, ami ennél is több volt. Lelkes kis csapat, lelkészek, vallástanárok, önkéntes ifjak sürögnek-forognak, hogy az önfeledt kikapcsolódásban helyet mutassanak az Örökkévalónak. A szívekben, a lelkekben, a gyermekében, az idősödőében egyaránt. Egy kis sziget a művészeti iskola és a Kónya Ádám Művelődési Otthon udvarán. Száz kisgyermek torkából zeng az ének: „Terhem cipelem a zsákomban, súlya telepszik a vállamra. Le kéne venni, le kéne tenni, anélkül menni de jó volna. Leteszem Hozzád, leteszem Hozzád, leteszem terhem Jézusnál.” Könnyes szemek, édesanyáké, édesapáké, nagytatáké, nagymamáké… – mindenkié. Bárcsak letehetném Jézusnál életem terheit! Bárcsak megtalálhatnám őt! 

Elindult vágyak, felvillanó lehetőségek az Istennel való találkozásra. Imaösvény. A pörgésben, akár percekre is, de elcsendesedni, magunkba fordulni és felfedezni Isten naponkénti ajándékait. Zsibongó gyermekcsapat. A mag, az igemag útja kézműves-foglalkozásban. Ha elültetem, kikel. Ha gondozom, terem: harmincannyit, hatvanannyit, százannyit. Vasárnapi zenés istentisztelet. Szabad ég alatt, időnként eleredő esőben. Az ige és a dicsőítő dal azonban röpül, száll Lélektől lélekig.

Arra gondoltunk, hogy idén is hasonló lesz. Sőt, még jobb. Mert még többet dolgozunk az eseményen, a múlt hibáit kiküszöbölve még jobbak leszünk, csakhogy elérjen az Ige a lelkekhez, a gyermekéhez, az ifjúéhoz, a szülőéhez, az öregéhez, a kételkedőéhez és mindenkiéhez… még ilyenkor is, Szent György Napokon.

Barátság. Barátom vagy! Ki az én felebarátom? Egészen komoran és mégis biztatóan forgatom most magamban a kijelentést, a felszólítást és a kérdést. Ezekre épült volna fel az idei Szent György Napok igei üzenete. A forgatagban megtalálni az igazi értéket, a barátot, a kapcsolatot és az embertársat. De idén nem a közösségi rendezvények, hanem a bezártság tanít meg erre. Hiszem, hogy ez is az Úr akaratából való! Most azt az időt hozta el nekünk, amikor önmagunkba fordulva kell számot vetnünk az alkalmakról, a lehetőségekről, a barátról, a felebarátról, a barátságról és az egyetlen, igaz, hű barátról, Jézusról. Nem hiábavaló az idei csend. Hiszem, hogy ebben a csendben erősödni fogunk, hogy a legközelebbi alkalommal még nagyobb örömmel, még több lelkesedéssel tudjunk szervezni, találkozni és megélni a közösséget Istennel és egymással.

Ráduly-Baka Zsuzsanna