Egetverő melléfogás az a kijelentés is, hogy a Szociáldemokrata Párt suttyomban el akarja adni Erdélyt a magyaroknak, mert Marcel Ciolacu ügyvivő pártelnök már az államfő kirohanása előtt harsányan széttrombitálta, hogy nem fogja az RMDSZ tervezetét megszavazni. Más sem tette, a szenátus döntése előrelátható volt (a titkosszolgálatok által tájékoztatott Iohannis számára sem lehetett meglepő), hiszen 2007, Románia EU-csatlakozása óta szinte minden olyan kezdeményezés megbukott, amely bár tollvonásnyit bővítette volna a kisebbségi jogokat ebben a szájhősökkel bőven megáldott országban; még az érdemi vitát is eleve elutasították a toleranciájukkal sűrűn dicsekvő román politikusok. Távolról sem fenyeget tehát a székely autonómia veszélye, nem kell a szász államfőnek egyedül szembeszállnia a román haza „toxikus” ellenségeivel, miközben a koronavírus-járvánnyal is küzd. Micsoda melodramatikus fogás ez is a méltóságára különben nagyon rátarti elnöktől! Ha vár még néhány órát (mint máskor), nem járatja le magát. De érthető a sietsége: el kell terelni a figyelmet arról, hogy a liberális kormány teljesítménye nem annyira jó, mint ahogy mondják. Mert választási év van.

Iohannis és a Nemzeti Liberális Párt nacionalizmusáról már szereztünk néhány keserű tapasztalatot, de azt sokalljuk, hogy akkor is belénk rúgnak, amikor a szociáldemokratákon akarnak ütni. Ez a csapás ugyanis minket ért, és meg is sokszorozta a többi párt. Könnyű lenne cáfolni az aggodalmakat, ha valaki legalább meghallgatná a magyar érveket, és egyáltalán elgondolkodna azon, hogy miért nem elégedett Románia legnagyobb nemzeti kisebbsége, de erre senki nem ér rá, még a karanténban sem. Fölösleges is a hajdani szász autonómiára hivatkozni: Iohannis szerint ilyen nem létezett (nyilván nem, hiszen az évszázados erdélyi szász önkormányzatiságot Nationsuniversitätnek hívták, s nem autonómiának), és Dél-Tirol jelenlegi jó példája fölött is mindig elsiklik a román nemzetféltők tekintete, akiknek a mai, valós vészhelyzetre sincs írjük. A járvány még mindig nem tetőzött (talán korai volt lazítást ígérni), a gazdasági visszaesés máris óriási (a támogatások hatékonyságáról annyit, hogy a lezárt határok dacára tízezrével mennek külföldi munkára a románok), a mezőgazdaságot 70 éve nem látott szárazság fenyegeti, nincs megoldva a távoktatás, akadozik a krónikus betegek járvány miatt felfüggesztett ellátása (még a pajzsmirigygyógyszer hiányát sem sikerült orvosolni), a társadalmi feszültség egyre nő. És mit kínál erre az utóbbi időben inkább kormányfőként viselkedő elnökünk: parttalan nacionalizmust. Veszélyes játék ez, Herr Iohannis!