„Edzések vannak, csak nem a megszokott módon folynak, a technika segítségével igyekszünk kiadni a feladatot” – meséli Nemes, aki úgy véli, nehéz időszakban mutatkoznak meg az igazi jellemek és biztos abban, hogy a befektetett munka nem veszik el. A sportiskola vezetőjét arról faggattuk, hogy jelen helyzetben mi hír van az általa vezetett intézmény háza táján, de szó esett még a sok ismeretlent rejtő közel jövőről is.

– Lassan két hónapja kényszerszabadságon vannak a Sepsiszentgyörgyi ISK sportolói, nincsen edzés, nincs verseny, nincsenek meccsek...
– Új ez a helyzet tanároknak, gyerekeknek egyaránt. Bár az elején bíztunk benne, hogy gyorsan visszaállnak a dolgok a rendes kerékvágásba, de hamar beláttuk, hogy ez csak ábránd. Egy ideje már meg kellett tanuljunk átállni erre az helyzetre. Edzések vannak, csak nem a megszokott módon folynak, a technológia segítségével igyekszünk kiadni a feladatot. Egy biztos, már mindenkinek nagyon hiányzanak a megszokott edzések, versenyek. Bizakodunk benne, hogy minél hamarabb, minél kevesebb kárral levonul ez a vihar, és újra folytathatják gyerekeink a kedvenc sportjukat. A napokban bejelentett hír, hogy zárva maradnak az iskolák kissé elszomorított, igyekszünk a helyzethez alkalmazkodni, és várjuk a fejleményeket.

– A karatén ideje alatt kosárlabdaedzőként miként tudsz segíteni a tanítványaidon?
– Szerencsésnek tartom magam, az U15-ös korosztályú lány kosárlabda csapat tagjai nagyon szorgosak, napi szinten tartom velük a kapcsolatot. Csoportunkból első helyről jutottunk a döntő tornára, tehát idén éremesélyes helyzetben vagyunk, ez extra motivációt nyújt a lányoknak. Heti feladatot adok ki nekik, erősítéssel, szaladásokkal, labdás feladatokkal. Hetente online edzésünk van, emellett háziversenyeken különböző díjakat felajánlva igyekszem sportolásra sarkallni őket. Úgy próbáltam megközelíteni a dolgokat, hogy jó hozzáállással ez a periódus akár előnyünkre is válhat. A csapat nagy része megértette ezt, ennek szellemében edzenek, még úgy is, hogy többségük nyolcadik osztályt végez idén.

– Tartod a kapcsolatot a többi szakosztály edzőivel? Náluk mi a helyzet?
– Kapcsolatban vagyok a kollégákkal, próbáljuk fenntartani a gyerekek motivációját. Versenyidőszakban szakadt félbe minden, s nagyon kétséges, hogy onnan fog-e folytatódni minden, ahol abbahagytuk. Döntős, döntő-közelben lévő csapataink voltak, jó formában versenyző egyéni sportolóink, csak bizakodhatunk, hogy lesz még lehetőség idén a bizonyításra. Az elkövetkezőkben remélhetőleg beindulhat a szabadtéri sportolás, jó lenne akár kis csoportokban is elkezdeni a gyerekekkel a foglalkozásokat. Mivel kötelezővé vált az online oktatás, és ez ránk is vonatkozik, s ha pár hétig a tanár lelkiismeretével számolt el az edzések megtartásáról, most már kötelező módon el kell számoljunk a tevékenységünkről és beszámolási kötelezettségük lesz a kollégáknak. Állíthatom, hogy a Sportiskolánál elhivatott, kitartó edzők dolgoznak, akik túl tudnak lépni a felmerülő nehézségeken. A Sportiskoláknál – bár a rendszernek sok a hiányossága – olyan edzők dolgoznak, akik fanatikusak, szeretik amit csinálnak, és áldozatokat hoznak érte. Hiányosságok alatt értem azt is, hogy bár heti 18 óra a munkaidő, a hétvégeken akár 48–72 órát is el vagyunk versenyekre utazva, felelünk a gyerekek épségéért, és ez a juttatásoknál nem jelenik meg.

A birkózó szakosztály érmes sportolói

– Mi lesz a félbeszakadt bajnokságokkal? Milyenek a kilátások?
– Ez nagyon nehéz kérdés. Az eddigi fejlemények nem sok reménnyel bíztatnak. Kétséges, hogy lezárulnak a felnőtt bajnokságok. Bár volt még év, amikor a kosárlabda szövetség szeptemberben szervezett döntő tornákat, ennek a képletnek viszont most még sok az ismeretlenje.

– Meglátásod szerint az ISK mikor térhet vissza a régi kerékvágásba?
– Szerintem pár év szükséges ahhoz, hogy ezt a periódust magunk mögött tudjuk hagyni. A nagyobb korosztályú csoportokban szerintem a gyerekek már türelmetlenül várják az edzéseket, ők öntudatosabbak, de a kisebbeknél lesz lemorzsolódás. Nehéz időszakban mutatkoznak meg az igazi jellemek. Egy biztos, a befektetett munka nem vész el, az viszont már kétségtelen, hogy sportolóink pár emlékkel szegényebbek lesznek az elmaradt, elmaradó versenyek miatt. Ami vitán felüli, hogy a gyerekeknek szükségük van a mozgásra, sportolásra, tehát a Sportiskola léte kihangsúlyozódik ezután.

– A folytatásban valószínűleg kevesebb pénz lesz a sportra, ez mennyire befolyásolja a Sepsi ISK működését, mindennapjait?
– Az edzések megtartást a pénzügyi alapok csökkenése nem befolyásolja. Ha versenyeket sem írnak ki, akkor nem fog gondot okozni a kevesebb pénz. Mint sok területen, a sportiskolák ügyében is tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Sokszor merült már fel, hogy átkerülnénk a helyi tanácsok fennhatósága alá, jó lenne végre döntést hozni. Az biztos, hogy eredményes versenysporthoz pénzre van szükség, még a gyerekek szintjén is. Másrészről viszont a helyi közösség hosszú távon csak nyerhet a sportolásra szoktatott, egészséges generációkból. Tehát meglátásom szerint a kiemelkedő infrastruktúrával rendelkező Sepsiszentgyörgyön a következő lépés a gyereksporttal foglalkozó egyesületek nagyobb mértékű támogatására volna szükség, hogy még többen, még jobb körülmények között sportoljanak a helyi gyerekek. Ezt a mozgalmat próbáljuk évente a Sportnapokkal is népszerűsíteni.

Păcurariu-Nagy Helén

– Ahogy az élet többi területére, így a sportra is komolyan rányomta bélyegét a koronvírus-járvány. Milyen kilátásai vannak ennek a sepsiszentgyörgyi utánpótlás-nevelésre és amúgy a romániai sportéletre?
– Ez igaz, és valószínűsíthető, a sportolásra szánt pénzösszegek minden szinten, akár felnőtt, akár gyerekszint, csökkenni fognak. Minden elköltött garas felértékelődik a jövőben. Ha okosak vagyunk, meg kell próbáljuk kihasználni ennek a helyzetnek az előnyeit. Szembe kell nézzünk magunkkal, megnézzük amink van és arra egy helyi sportstratégiát kidolgozzunk. A sepsiszentgyörgyi, háromszéki tehetségek fel kell értékelődjenek, a „támogasd a helyit” mottó a sportban is kell érvényesüljön. Vannak tehetséges gyerekeink, mindannyiunk felelőssége, hogy őket felnőtt szinten is viszontlássuk. És ez minden sportágra érvényes, amit Sepsiszentgyörgyön űznek. Mi szeretnénk tenni a dolgunkat továbbra is, várjuk, hogy lezáruljon ez a kellemetlen periódus és türelmetlenül várjuk, hogy visszatérhessünk a sportpályákra.

A Sepsi ISK birkózó szakosztálya az aktuális idényben/tanévben Nemes Nagy Vivien, Kertész Mátyás és Narcisa Neagu révén gazdagították az intézmény éremkollekcióját (egy arany, egy ezüst és két bronz), továbbá négy pódiumközeli helyezés is szerepel a mérlegükben. A sportiskolás atléták is kitettek magukért, hiszen két dobogós helyezés mellett minden olyan versenyen, ahol rajthoz álltak tisztességgel képviselték a megyeszékhelyi ISK-t, a várost és Háromszéket egyaránt. Továbbá Păcurariu-Nagy Helén, Păcurariu-Nagy Diana, Koós Loránd és Bálint Krisztina bekerültek a korosztályos válogatottakba is. A kosárlabdázok sem tétlenkedtek, hiszen az ISK U15-ös lánycsapata már kiharcolta az A-csoportos döntőbe való indulási jogot, míg további két együttes számára a finálék folytatott küzdelem hevében szakadt meg a bajnokság. A szakosztály egy válogatott játékost is adott, miután Ioachim Adriennt behívták az U17-es nemzeti csapatba. Ahogy az utánpótlás korosztályú sportolóink, úgy mi is bizakodva várjuk a folytatást, s azt, hogy a Sepsi ISK-s gyerekek újabb és újabb sportsikerekkel örvendeztessenek meg.