Amennyiben lisztből és élesztőből is sikerült többet tartalékolni a szükségesnél, akár magunk megsüthetjük alkalomadtán a reggelihez, vacsorához a kiflit, péksüteményt, sőt, a kenyérrel is próbálkozhatunk. Az élesztőt is kiválthatjuk, időigényesebb, de jóval izgalmasabb eljárás a kovász készítése. Ez a módszer, a kovásszal történő sütés mostanság reneszánszát éli, a digitális térben pedig számos közérthető, lépésenként követhető elkészítési mód érhető el. Kenyérsütés terén egyik nagy kedvencem a makói Tóthné Libor Mária, azaz a Limara Péksége blog háziasszonya, akinek receptjeit, leírásait, szemet és lelket gyönyörködtető remekeit a közösségi médiában is követhetjük. Kovászkurzust is indított, akárcsak Szabadfi Szabolcs, akinek témába vágó videóit a közösségi médiában szintén megtaláljuk (profil: Szabi A Pék), sőt, akár együtt süthetünk vele. Ha azonban nem szeretnénk hosszú távra elköteleződni egy befőttesüveg, némi liszt és víz mellett, s élesztőnk is van, készítsünk hagyományos módon kelt tésztát. Elsőként egy könnyed zsemlét ajánlok, amely különösen szépre sikerült.
 

Sokmagvas zsemle

Tálba öntünk körülbelül 60–70 dkg lisztet, nagyobb csipet sót, kevés cukrot, egy tasak szárított élesztőt – vagy ennek megfelelő, 2,5–3 dkg friss, felfuttatott élesztőt –, két-három evőkanál olíva- vagy napraforgóolajat. Folyadék gyanánt vizet adtam hozzá, annyit, hogy viszonylag lágy tésztát nyerjek, amelyet simára dagasztottam. Fóliával letakart tálban egy éjszakán át hűtőben pihentettem, de ez a fázis akár el is hagyható: ha duplájára kelt a tészta, már dolgozhatunk vele. Reggel átgyúrtam és formáztam a zsemléket, tepsibe sorakoztatva fél órát pihentettem egy tiszta konyharuhával letakarva, majd forró – 180 fokra előmelegített – sütőbe toltam. Tojás, tej, kevés só keverékével fényeztem, vegyes magokkal (len-, napraforgó-, tök- és szezámmag) szórtam. Ebből a keverékből akár a tésztába is gyúrhatunk, a liszt egy részét pedig teljes kiőrlésű vagy más gabonából őrölt liszttel is helyettesíthetjük.
 

Diós-szedres poronyó sütemény

Békebeli, nyugodt időket idéz a következő sütemény. Előbb a róla készült felvételt láttam meg, aztán engedélyt kértem, hogy a receptet is közölhessük. Egy sepsiszentgyörgyi édesanya, Tankó-Nagy Emőke remeke ez a desszert, amely a receptben megadott gyümölcstől eltérően akár mással is helyettesíthető. Előnye, hogy a tél folyamán a fagyasztó mélyén felejtett bogyós gyümölcsöket is felhasználhatjuk hozzá.

Szedres szelet. Tankó Nagy Emőke felvétele

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 15 dkg őrölt dió, 15 dkg (80 százalék zsírtartalmú) vaj, 5 dkg cukor, 1 egész tojás és egy másik sárgája, 1 citrom reszelt héja, 2 csomag vaníliás cukor, fél doboz tejföl. Az alapanyagokat összegyúrjuk, majd egy méretre vágott sütőpapíron szép egyenletesre nyújtjuk – azért papíron, mert nagyon omlós tésztával van dolgunk. Ezután tepsibe (30×25 cm) emeljük, majd 15 perc alatt elősütjük. Közben elkészítjük a következő, gyümölcsös tésztaréteget: 25 dkg zúzott szederhez (vagy más bogyós gyümölcshöz) 15 dkg porcukrot, 4 közepes méretű tojást adunk, valamint egy egész citrom levét, s lehetőleg kézi habverővel jól elkeverjük. Ezután 15 dkg lisztet adunk hozzá, csomómentesre dolgozzuk, ráöntjük a már kihűlt, elősütött poronyó lapunkra, és fél óra alatt készre sütjük. A sütési idő felénél letakarjuk sütőpapírral, hogy ne égjen meg a teteje. Ha kihűlt, gyümölccsel megszórjuk, majd egy tortazselét 0,25 liter kompót levével vagy gyümölcssziruppal felfőzünk és ráöntjük a tésztára.