Kotkodáék komolyan vették, hogy itt a tavasz. Elsőként Pintyőke, egy liliputi tyúkocska döntött úgy, hogy ideje anyának lenni. Kapott is hét darab formás tojást. Egyet eltört, egy nem volt magos, egyből meg nem sikerült kiverekednie magát a kicsinek. De lett négy eleven, szédületes gyorsulásra képes csibéje.
Szófogadatlanok, átférnek a zöldségest elválasztó hálón, és egész nap ott bogarásznak, fittyet hányva anyjuk kétségbeesett, hívó kotyogására. Gyomlálják a kertet, csak a hagymalevelek ingadozásából lehet következtetni, hogy éppen merre járnak. Persze, ha valamitől megijednek, rohannak is rögtön az anyjuk védő szárnyai alá, pedig még a macska is vigyáz rájuk! Estére következetesen a kotlófészekben térnek nyugovóra, és hiába próbáltam azt számunkra alkalmasabb helyre költöztetni, alvóhelyükhöz igencsak ragaszkodnak.
Pintyőke után Oszi, az Australorp is kotlásra adta a fejét. Elmondom, hátha nem tudja valaki, hogy ezt a fajtát az Ausztrál Orpington Klub tenyésztette ki az Orpington fajtából, és a mai napig tartja az éves tojáshozamrekordot, pedig eléggé méretes, vegyes hasznosítású tyúk. Méretéből kifolyólag ő tizenöt tojást kapott. Volt közöttük Brahma (ez a legnagyobb méretű tyúkfajta, a Brahmaputra vidékéről származik, ahol a kínai Cochin alkalmazkodott a körülményekhez, a fajta pedig később Amerikában nyerte el végleges formáját), Marans (egy rettenetesen szabadelvű francia fajtaváltozat, olyannyira különc, hogy piros tojásokat tojik, amelyek még a francia kormány hivatalos álláspontja szerint is biztosan szalmonellamentesek). De került ezek mellé a fészekaljba mindenféle keverék fajta tyúk tojása is. Oszi immár a múlt év tapasztalatával fogott neki a gyermeknevelésnek, ki is költött tizenegy apróságot. Ő bizony nagy fegyelmet tart, csibéi nem kószálnak összevissza! Hiába na, az angolszász iskolák híres fegyelme...
Harmadikként egy tavalyi, keverék „háromnegyedes” (azaz nem is lili, de nem is normál méretű) hajadon döntötte el, hogy nem marad pártában. Nem vagyok babonás, így tizenhárom tojást kapott gondozásba. Gondjukat is viseli, s remélem, az ő rokolyája alatt is életmagra kap egy újabb baromfióvoda. És mivel ez a mese hosszú lett, a kacsákról én is inkább később regélek majd.
Klárik László
