Hát ezek valóban borzasztó dolgok, mondom én, s azt hiszem, helyesen használom a szót, nem úgy, mint Borbás Marcsi, aki többször dicsérte meg valaki főztjét, azt állítva, hogy egy-egy fogás borzasztóan finom vagy halálosan jól sikerült – mi meg a képernyő előtt csak remélni merjük, hogy arra gondolt, hogy kivételesen, nagyon, rendkívül, esetleg csodásan jó volt az az étel. Megáll az ész! Meg a víruson is a figyelmünk, pedig oly parányi. De hát királyi, mondják egyesek, s ez – meg az előbb rossz példaként soroltak számos esete – valóban megbotránkoztató. Nem csupán a nyelvi botlás, hiba, nyegleség, felelőtlenség, pongyola stílus, megannyi bosszantó apróság miatt. Azért is, mert mértéktelenül elharapózó jelenségről van szó. A tanú című filmből vett kifejezéssel élve: a helyzet fokozódik. Feltesszük tévedéseinkkel s tévelygéseinkkel is a pontot az i-re, a koronára, mármint a vírusosra, mintha szántszándékkal rá akarna szolgálni a teremtés koronája.

Több költőnket idézve, parafrazálva, keverve a dolgokat azt mondhatnók: No de hát ne búsuljatok, / Ismét pusztíthat e nem tüzes, de koronavírus rajtatok, / Mert jól vigyázzatok ma, amikor beszéltek, / Vigyázó szemetek ne csak Párizsra vessétek!

Végül higgadtan, meggondoltan hadd tekintsük át az előbbiekben taglalt nyelvhelyességi kérdéseket.

Állandósult kifejezések helytelen használata és oda nem illő jelzők szerepeltetése: így foglalhatnók össze a nyelvi vonatkozásokat. Időszerű már régóta, hogy jobban odafigyeljünk az ilyesmire, főképp, hogy most szükségállapot van, ilyenkor súlyosabb minden vétség megítélése.

Tehát: a helyzet az van, adódik, előáll, fennáll, de nem történik. A többes szám csak súlyosbítja a tényállást. Továbbá, ha valahová betörnek lopni és aztán ölnek is, azt nem megköszönni szoktuk a tolvajnak, a vonzat a miatt szó használatát indokolja. Helyesen: a gyilkosok, tolvajok miatt előálló esetekről kellett volna beszélni, s nem nekik köszönhetőekről.

A borzasztó, borzalmas jelzők fokozó szerepben való használata egyre terjed. Lehet, idővel elvész a melléknevek negatív jelentéstartalma, de merem hinni, hogy még nem ez a helyzet, nem egészen az. Ugyan hogy nézne ki, ha csodásan hibás, helytelen nyelvhasználatról írnék, beszélnék? Meg ragyogóan festő haldoklásról, nagyon finom betegségről, szenvedésről. Hadd ne halmozzam, azt viszont valóban higgyük Illyés Gyulával, hogy „növeli, ki elfödi a bajt”.

Zsigmond Győző