A magyar királyok által Erdélybe telepített szászok autonómiáját évszázadokon keresztül II. András (1205–1235) kiváltságlevele biztosította. Az 1224-ben kibocsátott dokumentum Andreanum néven ismert. Eredetije ugyan nem maradt fenn, de hiteles másolatát I. Károly magyar király (1308–1342) szöveghűen elkészíttette.
A napjainkban ismét fellángolt a teljes román politikum elutasító indulata – élén a szász származású elnökkel – egymást túllicitáló tartalommal és jelzőkkel Erdély úgymond Magyarországhoz csatolásának rémképe kapcsán. Mivel a székelyföldi autonómia törvényhozáshoz benyújtott tervének semmi köze nincs a tájékozatlan román többséget félrevezető szándékhoz, akár legyinthetnénk is a már ismerős reakciókra. Nem tesszük. Inkább elővesszük a mintegy 800 éves Andreanumot, amely századokon át az Erdélyt lakó nemzetek békés együttélését biztosította. Forrásként a FUEN volt alelnökének, Komlóssy Józsefnek tanulmányát felhasználva lássuk, mit tartalmazott öt fejezetben a dokumentum.
Miután meghatározza a Szászföld – Terra Saxonum területi határait (I. fejezet), a következő, II. fejezetben a terület lakóinak kötelezettségeként pontosítja, hogy Szászföld minden egyes lakója a szászok ispánjának (később szász gróf) közvetlen fennhatósága alá tartozik. Ez alól a székely és magyar települések sem képeznek kivételt. Továbbá a szászok nem a vármegye, hanem közvetlenül a király joghatósága alá tartoznak. A szászok maguk közül választanak bírót. A polgári bíráskodás saját jogkörükbe tartozik. A szászoknak joguk van saját címer és pecsét használatára, joguk van az adókat maguk között beszedni és közvetlenül továbbítani a királyi udvarba. A III. fejezetben meghatározzák, hogy a szászoknak miként kell kül- és belföldi hadiszolgálatot teljesíteniük a király felhívására. A IV. fejezet szerint a királynak nincs joga Szászföldön birtokot adományozni másnak, mint helybeli lakosnak. Az V. fejezet előírja, hogy papjaikat a szászok maguk választják.
Az évek, évszázadok során a szászok lakta terület fokozatosan kiterjedt. A XV. században a Szászok Egyeteme – Universitas Saxonum nevet vette fel, és ez 1853-ig volt a szászok legfelsőbb adminisztratív és törvényhozó testülete. Mindez azonban megváltozott 1920 után, majd a II. világháborúban és az azt követő kommunista diktatúrában. Előbb a megtorlás, később a kitelepedés lehetősége miatt a szászok többsége elhagyta Romániát és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.
A mai Európa 45 államában mintegy százmillió nemzeti kisebbség él. Köztük a szétdarabolt Magyarországból újonnan létrejött öt állam, illetve az Erdéllyel megnagyobbodott Románia magyar lakossága. A nem a jelenlegi Magyarországban élő magyarok a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint részei a magyar nemzetnek, és ott, ahol többséget alkotnak, természet adta joguk saját autonómiát létrehozni.
Mivel az Andreanum jelzett másolatát Nagyszebenben őrzik, amikor hazalátogat Iohannis elnök úr, megnézheti.
