Na ugye, hogy Iohannis román államfő is tud magyarul! Milyen jól beszéli a nyelvet, milyen szépen köszöntötte a barátait: Jó napot kívánok, Peszede, jó napot, Ciolacu! Tulajdonképpen a köszönés a tisztelet kifejezése rendes emberek között, de ha nem igazi érzésből jön, hanem rosszindulatból vagy csúfondárosságból, az már ellenségeskedést, lenézést, lekezelést jelez, a gyalázkodás szándékát rejti.
Az SZDP által vezetett román képviselőház a már többszöri elutasítás után nemrég hallgatólagosan – anélkül, hogy megvitatta vagy értelmezte volna – elfogadta a Székelyföld autonómiájára vonatkozó tervezetet. Ez lenne évtizedesnél is hosszabb küzdelmünk számára az első biztató jel? Klaus Iohannis, e románnál is románabb egyéniség (civilben szász ivadék, akinek őseit az 1200-as, 1300-as években II. András – Endre – magyar királyunk telepítette Erdélybe, megmentve őket a németországi pusztulástól) sietett a cáfolattal: mai európai államfőhöz nem illő és nem méltó, civilizálatlan kirohanásával olyannyira megalázta a székelyeket és velük a több mint 1,2 milliós romániai magyarságot, hogy ez már a tűrhetetlenség határán van. Azt, hogy az SZDP el akarja adni Erdélyt a magyaroknak (nem tudom, a belső vagy a külső magyarokra gondolt-e), csak egy tudatlan, félrevezetett ember mondhatja. Talán összetéveszti a Székelyföldet Erdéllyel? De az már a maximális butaság-surmóságon is túllép, hogy azt kérdezte, mit ígért (titokban) Orbán Viktor magyar miniszterelnök cserébe. Ennek még lehet nem várt következménye is!
Klaus Iohannis úgy lett államelnök, hogy a székelység is nagymértékben támogatta – abban a reményben, hogy ő, aki szintén nemzeti kisebbségből jön, több jogot és szabadságot tud majd kivívni a más nemzeti kisebbségek számára. Hát ez nem jött be, sőt, nagyot csalódtunk, de ez még egyszer nem fog előfordulni.
Azt is kijelentette összeráncolt homlokkal, hogy amíg ő lesz az államfő, addig nem lesz székelyföldi autonómia. Hát ez is gyalázatos dolog. De ne ezzel foglalkozzon, elnök úr, hanem azt intézze el valahogy, hogy a napszámban dolgozó 4–5 millió román állampolgárt hazahozza külföldről, adjon nekik munkát és megélhetést itthon, ha tud. Mert a hazai ipar Németországba költözött, a mezőgazdaság (főként az Erdélyen kívüli országrészekben) partra vetett halként tátog, az egészségügy betegágyon fekszik, az oktatásügy évente háromszor bukik, a pénzügy a Világbankban kucorog. Nézze meg a világ, de főként Európa statisztikai mutatóit és benne a Románia által elfoglalt helyeket, és ezen törje a fejét, ne az autonómiát ellenezze, mert az más országokban jól bevált!
Ez az olcsó népszerűséghajhászás azonban nem fog beválni, még választási évben sem, mert csak összezavarja a pártokat és a választókat is. Már sokan jóllaktunk az elnök úrral, és nem csak mi, székelyek, hanem a „drága románok” egy része is.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
