Kanyó Györgyi, a budaörsi Illyés Gyula Gimnázium igazgatója 2006-ban azzal a felkéréssel fordult Keresztes Lászlóhoz, a Mikó helyettes igazgatójához, hogy egy diákcsapattal csatlakozzon az általuk 2005 decemberében elindított kezdeményezéshez, amelynek fő célkitűzései: az eltérő gazdasági fejlettségű és különböző történelmi háttérrel rendelkező országok kultúrájának, népművészetének, történelmének közös tanulmányozása, a különböző régiókban élő ifjak között előítéletektől mentes kapcsolat kialakítása.
A fent említett budaörsi gimnázium és Keresztes László közreműködésével jött létre a Kultúrák közötti kommunikáció a Kárpát-medencében elnevezésű program a következő iskolák részvételével: Illyés Gyula Gimnázium, Budaörs (Magyarország), Bethlen Gábor Magyar Gimnázium, Beregszász (Kárpátalja, Ukrajna), Füleki Gimnázium, Fülek (Szlovákia), Kétnyelvű Középiskola, Lendva (Szlovénia), Vegyészeti-Technológiai Középiskola, Szabadka (Vajdaság, Szerbia), Magyar Oktatási Központ, Eszék (Horvátország), Székely Mikó Kollégium, Sepsiszentgyörgy (Erdély, Románia). Az eszéki iskola az első tábor után kimaradt, helyette meghívásukra két új iskola kapcsolódott be: a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Miskolc (Magyarország) és a Csiha Győző Általános, Közép- és Szakképző Iskola, Hajdúnánás (Magyarország).
Évenként alakult egy negyvenfős ún. nemzetközi osztály, minden iskolából négy (két fiú és két lány) tizedik osztályos tanuló és egy-két tanár részvételével. Az osztály évente két alkalommal találkozott a részt vevő iskolák által szervezett hét-nyolc napos tanulmányi időszakban, és jól átgondolt, egész napot betöltő iskolai vagy iskolán kívüli foglalkozáson vett részt, hogy teljes körű betekintést nyerjen az illető régió, ország szellemi és anyagi kultúrájába. Időközben bevezették, hogy az őszi és nyári táborokat összekapcsolva egy kutatási vagy történelmi témát dolgoznak fel. Ilyenek voltak például a honfoglalást feldolgozó beregszászi és budaörsi táborok.
Az évenkénti találkozókon kívül rendszeresen szerveztek tanári konferenciákat is, ahol megvitatták a nemzetközi osztály tevékenységét, előkészítették a következő évi találkozókat. A Mikó tanárai is részt vettek ilyen tapasztalatcseréken Hajdúnánáson és Beregszászon, az iskola művészegyüttesei pedig a budaörsi és beregszászi gimnáziumokban tartottak sikeres előadásokat. A nemzetközi osztályokon keresztül kerültek kapcsolatba az Önfejlesztő Iskolák Egyesületével, amelynek további tevékenységeiben is részt vettek, sőt, több mint száz iskola részvételével a Mikó szervezte meg Sepsiszentgyörgyön A magyar nyelvű közoktatás Romániában elnevezésű konferenciát.
A programban a „végekről” és a szórványból érkező magyar diákokkal együtt jelen voltak a többségi nemzet tanulói és tanárai, így lehetőség kínálkozott leépíteni az esetleges, kölcsönösen fennálló előítéleteket, s ez sokak számára éppen az identitásuk megerősödését is jelentette.
Közben új kezdeményezések is születtek: Lendván megalakult a Hadik Mihály Olvasóegylet, a mikósok kezdeményezték a Kárpát-medencei program emlékére minden testvériskolánál egy-egy faragott székely kapu állítását „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” felirattal. Később közösen úgy döntöttek, hogy a kapu belső oldalára odakívánkozik a „Magyar az, akinek fáj Trianon” Illyés Gyula-idézet is.
Annak ellenére, hogy az évek folyamán a diákok egy része cserélődik, önmaguktól átöröklődnek a kezdeti bevált rítusok, szokások, szabályok, játékok, a tanárok pedig adottságaik, vérmérsékletük és pedagógiai rátermettségük szerint veszik ki részüket az osztály életéből. Keresztes László nyugdíjba vonulása után a Mikó csapatának irányítását dr. Kinda Eleonóra és Pénzes Loránd vette át.
Keresztes László adatai alapján összeállította: József Álmos