Erdélyi népi nevei nagyjából azonosak a szürke meg az óriás pöfetegéivel. Latin neve: Calvatia caelata, syn C. utriformis.
Körte alakú termőteste 10–20 cm széles is lehet, tömege meghaladhatja az 1 kg-ot is. Fiatalon (amíg ehető) fehéres, majd halványszürkés felülete táblásan árkolt. A kifejlett gomba barnára sötétül, a felső része szétrepedezik és az olajbarna spóratömeg szétesik. A rövid, széles barna tönk egy-két évig is a termőhelyen maradhat. Hegyvidéki és alföldi erdők szélén, tisztásokon, legelőkön terem áprilistól novemberig. Gyakran összetévesztik az óriás pöfeteg kisebb példányaival.
Minden pöfetegféle közül ezzel találkoztam legtöbbször és ebből ettem a legtöbbet. Volt olyan, hogy a Vadas-tetőn zsákszámra szedtem, s még maradt is a helyén. Alkalmam adódott szárítani is, pora kiváló például rántottába vagy más gombából készített tokány ízesítéséhez.
Egyszer különösképp emlékezetes volt számomra a vadászata, merthogy farkasfalkával találkoztam. Hét farkast számoltam, nézegettük egymást egy darabig, ők unták meg hamarabb, s átvágtak előttem a pusztán. Nem ijedten, csak úgy békésen és higgadtan ügetve. Többségüket fiatalnak néztem mintegy ötvenméternyi távolról szemlélődve. Gondolom, engem pöfeteggel és őzlábbal megrakottan sem kívántak meg, s remélem, ezután is szívesebben vadásznak őzre, mint az erdőt járó emberre.
Zsigmond Győző
