A bukaresti hatóságokat váratlanul érte a szükségállapot megszűnte, meglepődtek azon, hogy egy 30 napra meghirdetett állapot 30 nap után lejár – jelentette ki Antal Árpád. Tamás Sándor pedig úgy fogalmazott: Bukarestben úgy viselkednek, mintha húszmillió ember és egy ország sorsa egyéjszakás kaland lenne, hiszen a vészhelyzetre vonatkozó rendeletet csütörtökön éjfél előtt fél órával ismertették, éjjel kettőkor jelent meg a Hivatalos Közlönyben, pénteken reggel hatkor pedig már mindenkinek be kellett tartania. Sepsiszentgyörgy polgármestere és Kovászna Megye Tanácsának elnöke közös – két hónap után először élő – sajtótájékoztatón számolt be a szükségállapot alatt végzett munkáról és a további tervekről. Maszkkal, természetesen.
A megyeházára csak hőmérsékletmérés után lehet belépni, az előtérben maszkot és vékony gumikesztyűt is kap a látogató, és fertőtlenítőszer is rendelkezésére áll. A székeket egymástól jó távol helyezték el, kézfogás helyett pedig a könyöküket érintik (de leginkább csak közelítik) egymáshoz a férfiak. Ez egy ideig még így marad.
Válságban nem bírálni kell, hanem együttműködni és megoldani a felmerülő gondokat, de akikkel együtt kellett volna működni, azok a hangulatot mérgezték – állítja Antal Árpád. Emlékeztetett arra: a járvány kezdetén le kellett mondani a magyar közösség számára talán legfontosabb rendezvényt, a március 15-ei ünneplést, a március 16-án kihirdetett szükségállapot első napjaiban pedig a prefektus büntette a magyar zászlók kitűzéséért, majd a rendőrparancsnok indított ellene bűnvádi eljárást a hangosbemondó használata miatt. Ez a hozzáállás nem változott: miközben az önkormányzatokat Konstancától Nagyváradig mindenütt bevonták a döntésekbe, és közösen határoztak a teendőkről, nálunk nagyon látványosan kihagyták a választott elöljárókat, és csak akkor beszéltek velük, amikor ezt nagyon határozottan kérték. Nem duzzogtunk, végeztük a munkánkat. Nyugodtan és higgadtan végeztük a kommunikáció feladatát, amíg azt is el nem vették tőlünk – mondta érezhető keserűséggel a polgármester, de hozzátette: Székelyföldön nagyon felelősen viselkedett az emberek többsége, ő maga nagyon büszke ezért a sepsiszentgyörgyiekre, ugyanakkor sokat is tanult ebben az időszakban. Úgy érzi, a román–magyar viszony is javult, a válság a két közösséget is közelítette egymáshoz – született egy kétnyelvű dal is –, és a román közösséget is az önkormányzathoz. Mindaddig, amíg Klaus Iohannis elő nem vette a magyar kártyát és újból meg nem mérgezte a közvéleményt – Antal Árpád szerint azért, mert a román–magyar közeledés Erdély-szerte érezhető volt, és ezt nagyon gyorsan el kellett vágni.
Az egyik legfontosabb tanulság mindebből az, hogy az államot nagyon gyorsan meg kell reformálni, decentralizálni, régiósítani kell, mert most szembejött 30 év közpolitikáinak kudarca.
Visszaütött, hogy Románia exportálta a bűnözést, hogy három évtizedig azokat támogatta a gyermekvállalásban, akik ebből akarnak élni, hogy megtűrte a feketemunkát, hogy elhanyagolta az egészségügyet. De más baj is van: úgy tűnik, hogy Bukarestben valakik beleszerettek a katonai rendeletekbe, és ismét központosítani szeretnének. Megjelentek a régi reflexek, az újraközpontosítási törekvések, holott nem ez a megoldás, hanem a decentralizálás. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint újra kell gondolni a prioritásokat is, helyben például azt a célt tűzik ki, hogy jobban odafigyeljenek a munkahelyek védelmére, a vállalkozások ösztönzésére, és a következő egy-két évben visszaépítsék a most megszűnt munkahelyeket. Ezt egy ötmillió lejes gazdaságélénkítési alap létrehozásával képzelik el, amelyből a bajba jutott cégek pályázhatnak majd az eddigi csekély összegű támogatásoknál többet. A kultúra és a sport területén kicsit húzni fognak a nadrágszíjon, de az eddigi irányvonalakon nem kívánnak módosítani. Nagy változások a világban lesznek, az egypólusú, Amerika által uralt világ Kína feltörésével kétpólusú lesz, de ha nyugodtan, higgadtan, okosan viszonyulunk ezekhez a folyamatokhoz, nyertesek is lehetünk – jelentette ki Antal Árpád, aki bízik benne, hogy jobb világban fogunk élni. Ez véleménye szerint csak rajtunk múlik, ha tovább tudjuk vinni azt az egymásra figyelést, amely a járványnál volt tapasztalható.
Összefogásból, szolidaritásból, fegyelmezettségből jelesre vizsgázott Háromszék, ezt igazolják a szükségállapot idején készült felmérések is – erősített rá az elhangzottakra Tamás Sándor is.
A megyei önkormányzat vezetője elmondta: a központi hatóságok és azok képviselői nem csupán bizalmatlanok, hanem kifejezetten ellenségesek voltak velük szemben, habár a helyi viszonyokat a prefektus nem ismeri. Minden döntést centralizálni akartak, holott ez a demokrácia szabályainak és a tapasztalatnak is ellentmond. Bukarestben ugyanis káosz uralkodik (a legutóbbi példa erre a kerthelyiségeké: csütörtökön a parlament azt mondta, nyithatnak, pénteken kiderült, nem engedi a kormány). Született ugyan egy sor jó döntés is, elsősorban Raed Arafat államtitkár hozzáértésének, megfontoltságának, operativitásának köszönhetően, ő azonban népszerűségének növekedésével arányosan „kopott ki” a tévékből, noha mindig ott volt, ahol kellett, mindig felvette a telefont és segített is. Ellentétben Nelu Tătaru egészségügyi miniszterrel, akinek hiába telefonáltak, amikor pedig itt járt, akkor beszaladt a megyei kórházba, kiszaladt, nyilatkozott s már itt sem volt. „12 éve vagyok a megyei tanács elnöke, ilyet még egy miniszter sem tett, pedig volt 12 az egészségügy élén” – fejezte ki elképedését Tamás Sándor. Leszögezte: Székelyföld nem a senki földje, a sepsiszentgyörgyi kórház pedig nem átjáróház. Fenntartója a megyei önkormányzat, amely az elmúlt évtizedben európai uniós támogatásból, a kormány pénzéből és saját költségvetéséből jelentős felújításokat végeztetett el. Vannak hiányosságok, hibák is, amelyeken javítani kell, lehet és fognak is, de amíg Bukaresthez tartozott az intézmény, rosszabb állapotban volt, mint most.
A válság megmutatta a különbséget kinevezett és választott vezetők között: előbbiek csak bólogattak a központi utasításokra, utóbbiaknak véleményük is volt, és eszközük is a végrehajtáshoz. A megyei tanács elnöke szerint a káoszt helyi szinten a prefektus is fenntartotta. Azt is elmondta: az önkormányzati vezetőket az elején kizárták a válságstábból, és mivel ezt a törvény nem engedi meg, létrehoztak egy másik testületet nagyrészt katonákból, ez hozta meg a döntéseket. Tamás Sándor számára ebből is az a tanulság, hogy csak magunkra számíthatunk. Jól látszik ez a segítségen is: előbb Bukarestből kérték, hiszen oda fizetünk adót, onnan azonban nem jött. Akkor körülnéztek a házuk táján, és nem hiába. Olyan kisvállalkozó is volt, aki tíz liter fertőtlenítőt tudott adni – de azt adta –, és olyanok is, akik nagy összegekkel járultak hozzá a vírus elleni védekezéshez.
Több civil szervezet, magánszemélyek, önkéntesek, az RMDSZ és az anyaország is segített, és minden célhoz is ért, mert az önkormányzati vezetők ismerik a helyi viszonyokat – hangsúlyozta, és meg is köszönte mindezt.
Végül a két elöljáró bemutatta a szükségállapot ideje alatt végzett tevékenységeket: a saját intézmények online üzemmódba való átszervezését, a buszok, közterek, lépcsőházak fertőtlenítését, kijárási nyilatkozatok kiosztását, a parkok bezárását, a közüzemi és szemételhordási számlák, illetve a fizetéses parkolás és az esketés felfüggesztését, a parkolóbérletek meghosszabbítását, ingyenes lomtalanítást, a különféle védőeszközök beszerzését és szétosztását (a maszkoktól a két éve vásárolt és most nagyon jó szolgálatot tevő piros sátrakig, amelyekben a szűrést végzik a kórházak bejáratainál), a gyermekvédelmi rendszerben és az idősek ellátásában hozott intézkedéseket (ezeknek köszönhető, hogy a hidvégi és a sepsiszentgyörgyi öregotthonokban nincs fertőzés), a lakosság tájékoztatását, a telefonos segítőszolgálatokat, a magányos öregek élelemmel és gyógyszerrel való ellátását, a sportszálló és az árkosi tanulmányi központ átengedését az egészségügyi alkalmazottaknak, a hulladékgyűjtés átalakítását (ehhez is kellett fertőtlenítőgépet vásárolni, illetve külön szakcégek találni a fertőzött hulladék elszállítására), a munkába járók ingyenes buszoztatását, a családorvosok, a városi kórházak, a vérközpont, a Vöröskereszt, a mentőszolgálat, a közegészségügyi igazgatóság támogatását (olykor Bukarest helyett), ami távolról sem volt egyszerű, és nem csupán az anyagiak hiánya miatt, hanem azért is, mert meg kellett találni a jogi formáját a támogatásoknak, hogy a számvevőszék és a pénzügyi rendőrség – akik ebben az időszakban is vizsgálódtak – ne találjon fogást rajtuk. Nagy figyelmet fordítottak a lakosság tájékoztatására is, és a saját karanténdalt, illetve az ország legkorszerűbb közegészségügyi laboratóriumát is a szükségállapot hozta. Tamás Sándor megjegyezte: a nyolcadikosok és tizenkettedikesek vizsgáihoz szükséges védőmaszkokat félretették, ha netán a kormány mégsem szállítja le idejében azt, amit megígért.
Ami a jövőbeli terveket illeti, a megyei önkormányzat a sepsiszentgyörgyi kórházat kívánja tovább korszerűsíteni: a sürgősségi osztály bővítését – ami a tervezési szakasz végén jár – európai uniós pénzből, a belgyógyászat és a tüdőkórház megújítását központi alapokból fogják megvalósítani, saját forrásokból pedig a helikopter-leszállóhelyet építik meg. Másik céljuk a szociális háló erősítése. Jelenleg 1600 lélekről (kiskorúakról, fogyatékkal élőkről, idősekről, betegekről) gondoskodik a megyeháza.
Antal Árpád figyelmeztetett, hogy a korlátozások zöme továbbra is érvényben marad, és ez jó is. Nálunk sokkal fejlettebb egészségügyi rendszerrel rendelkező országok, mint Spanyolország vagy Olaszország, nagyon komoly gondokkal küszködtek a koronavírus-járvány miatt, mi pedig a romániai egészségügyi rendszer állapotához képest elég jól megúsztuk, nem jutottunk oda, hogy az orvosok döntsék el, ki kapjon oxigént és ki nem. A polgármester és a megyevezető is ismételten megköszönt minden segítséget és támogatást, külön köszönték meg az egészségügyi személyzet munkáját.