A hazatérőknek nyilatkozatot kell kitölteniük, járványtani szűrővizsgálaton kell átesniük, ez pedig lassan megy. A sorsukkal elégedetlenkedők himnuszt énekelve is próbálták érzelmileg befolyásolni a munkájukat végző határőröket, akik aztán kénytelenek voltak két újabb átkelőt megnyitni. „Tolvajok! Tolvajok!” – ezt skandálták ütemesen az ingerült, gyúródó hazatérők, talán arra célozva, hogy az előírásokat teljesítő hatóságok az idejüket rabolják. A határon a várakozási idő – belépő oldalon – tegnap is több mint nyolc óra volt.

Hivatalos adatok szerint az elmúlt két hónapban a járványhelyzet miatt 1,2 milliónál több romániai vendégmunkás érkezett vissza az országba, jó részük vélhetően feketén dolgozott. Ez a folyamat a jelek szerint nem ért véget, és a hazatérők nem csupán járványügyi intézkedések szempontjából állítják kihívások elé a hatóságokat, hanem társadalmi szempontból is: kérdéses ugyanis, hogy az érintettek mihez kezdenek az elkövetkező időszakban, nagy részük nem is akar az országban dolgozni. Már a szükségállapot idején jeleztek összetűzéseket, s mivel számosan maradnak jövedelemforrás nélkül, az érintett településeken a bűnözés növekedésétől tartanak.

Vannak, akik visszatérnének oda, ahol eddig is éltek, dolgoztak, ám ez még távoli. Aggasztó társadalmi kérdéssel állunk tehát szemben, mégis, e témában alig néhány nyilatkozat hangzik el. Aki külföldi munkát vállal, olvassa el figyelmesen szerződését, nagyjából ennyit javasol a szaktárca. Pedig a feketén dolgozók Európa bármely országában fokozott kockázatot vállalnak, szinte naponta érkeznek modern kori kizsákmányolásra utaló hírek, például németországi húsfeldolgozókból. Mégis, az elmúlt hetekben 26–27 ezer román állampolgár utazott el spárgát szedni, más időszakos munkát vállalni, vélhetően azért is, mert itthoni lehetőségek híján erre kényszerülnek.

Hirtelenjében a bukaresti munkaügyi miniszter is kiutazott Németországba, jelezve, bizony foglalkoznak e kérdéssel. Ennél többre alig futja, a gazdaság ugyanis ostrom utáni állapotban, s munkát, elfogadható megélhetési lehetőséget biztosítani azoknak is, akik most a határon a himnuszt éneklik kínjukban, a kormány már nem tud, gazdaságélénkítő ténykedésük kimerül a munkanélküli-segélyezésben. Pedig, ha közép- és hosszabb távon is érdekelné őket a külföldről érkezett honfitársaik sorsa, számolniuk kellene e több százezer fős csoporttal. Ám egyszerűbb nacionalista indulatokat korbácsolni, mintsem megoldást keresni valós gazdasági, társadalmi problémákra. Eddig a hazatérőket is berekesztették otthonaikba, de most mihez kezdenek velük?