Na, újra a közösségi oldalról! Írtam már ilyet-olyat róla, közben férfiasan bevallom, hogy függője vagyok. Mostanság meg pláne. Dömping van mindenből.
Ember legyen a talpán, aki minél okosabban kiválasztja magának, ami épp jó neki az adott pillanatban. Sokat segít ebben a helyzetben mindenképp a közösségi oldal, csak ügyesen kell bánni vele. Nem csak most, egyébként is. Mondogatom magamnak is folyton. Szidnak a szeretteim, barátaim, hogy mostanában túl sok mindent posztolok. Igazuk van. (Mondom, hogy felduzzadt bennem a függőség, ajjaj!) Pedig a tökmagos cipóimat még meg sem mutattam... Egy kicsit elsóztam, de a következő már jobb lesz.
Mivel szeretem nagyon a cipőket, táskákat, kiegészítőket és egyebeket, rákattintottam jó párszor a szembejövő reklámokra. Na, kedves nő társaim (és nem csak), valljuk be, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Aztán azóta folyton érkezik mindenről a legoptimálisabb, legújabb ajánlat. De hát, mint mondtam már, magamra vessek. Mintha a világon most épp semmi egyéb nem történne. Persze, eddig is történtek dolgok, de azért a mostani, azt hiszem, egy kicsit több kettőnél. És a reklámok tovább érkeznek. Mindenről, a Facebookon, e-mailben, ahol csak lehet. Értem én, hogy az élet nem áll le, tovább is meg kell élnie mindenkinek. És mindenki azt reklámozza tovább, amije van. De nem tudom, hogy most tényleg az a legfontosabb, hogy milyen zöld színű tűsarkú cipőben fogom sütögetni a legklasszabb serpenyőben a palacsintát? Különben is, inkább zöld színű bakancsot vennék. De a bakancslistámon most pont egyebek szerepelnek. Izland is benne van, de jó lenne előbb azt tudni, hogy a számláimmal jó ideig rendben leszek. Egyébként most derült ki, annyi cuccom van, hogy csak bírjam elhordani, a kiegészítőkről nem is beszélve. De amikor ki kell mennem a lakásból, nagyjából ugyanazt kapom magamra. Kezdtem is megtizedelni újra a ruhatáramat, és rájöttem, hogy tárgy sem kell több a házba. Nem mintha nem remélném, hogy feszíthetek valamikor a legutóbbi szerzeményemben (brassói ócskán vette észre a barátnőm, be is került a zsákmányok közé), de egyelőre csak a kukáig és gyors utakra öltöttem magamra.
Szóval, nem igazán látom magam a legcuccosabb zöld vagy piros tűsarkú cipőben, bocsánat, bakancsban, a legmenőbb parfümtől illatosan flangálni mostanság. Aztán ugyanabban a szerelésben, a legújabb serpenyőben sütni a palacsintát. A parfüm és a palacsinta amúgy sem kompatibilis, és különben is, a serpenyőim teljesen rendben vannak.