Tizenhét iskolás és iskolaköteles

Harangszó után vidám gyermeksereg vonult hazafelé. Az I—IV. osztályos helyi oktatás nincs veszélyben, s miként Apor Zsuzsa tanítónő elmondta, a jelenlegi óvoda élteti a jövőben is az osztályt: két távozó negyedikes helyett két óvodás lép elsőbe. A faluban egyébként 2002-ben alig 132 lelket számláltak össze.

— Igaz, hogy összevont osztályban tanulnak gyermekeink — mondták a szülők —, de ezzel a hét gyerekkel jobban tud foglalkozni a tanítónő, mint ott, ahol nagy létszámú az ugyancsak összevont osztály. Már a nagyobbakat sem kell búsulnunk, mert nem kell gyalogolniuk, mint nekünk valamikor a közeli Egerpatakra. Iskolabusz viszi mind az ötöt Rétyre, s az a környék egyik legjobb, legerősebb iskolája.

Az iskolaépület beadta a kulcsot, a gyermekek a kultúrotthon két mellékszobájában tanulnak, tegyük hozzá: megfelelő körülmények között, s a nagytermet tornateremként használják. Hetente kétszer sporttanár foglalkozik velük, Rétyről pedig angoltanárnő jár ki, hogy megtanítsa a nebulókat a világnyelvre. De sínen már egy új iskola építésének ügye, s mint megtudtuk, ,,csak Bukarestnek kell rábólintania".

Az áldás fentről jön

— Templomunkat évek óta tatarozzák, restaurálják, és egyben javítják is. A munkálatok ütemét az anyagiak fékezik. Belseje teljesen rendben, nyáron itt tartjuk az istentiszteleteket — tájékoztatott Kreczuly Zoltán, a református egyház gondnoka. — Jó emberek adományából még szép szőnyeget is tudtunk vásárolni az úrasztala alá. Idén tavasszal megépítették a külső támfalakat, csak ennyire futotta a pénzből, de az is Isten áldása. A gyülekezet kicsi, alig 125-en vagyunk gyermekekkel-újszülöttekkel együtt, hogyan tudna pénzelni egy ilyen hatalmas munkát? Évi kepénk most 25 lej. Reméljük, hogy jövőben a templom külső felét is újravakolják és lemeszelik. A gond a megöregedett papi lakással van. Egyik fele beomlott, az első fele még áll. Abban tartjuk télen az istentiszteletet, de mert oda is csepeg be az eső, az ősszel megjavítjuk a fedelet. Kaptunk húszmillió régi lejt a megyei tanácstól, ebből akarunk cserepet vásárolni. Az aprómunka, a kaláka nem gond, a szacsvaiak ragaszkodnak egyházukhoz. Nekünk fentről jön az áldás, égi segítséggel, no meg aztán a templomunk is magasban, a dombon áll...

Szó esett itt sok mindenről: arról, hogy este a kapukat sem kell bezárni, jó a közbiztonság, csendesek az éjszakák, nem zavarja senki a helybeliek álmát, nincs részegség, duhajkodás, hiszen kocsma sincs. Van azonban igény a közművelődésre, a szórakozásra. Erre azonban csak a betakarodás után kerülhet sor. Egyre szaporodnak itt a hétvégi házak. Ez pedig azt jelzi, hogy Szacsván lehetőségek nyílnak a falusi turizmus számára. Ez az az út, amely nem vezet zsákutcába, csak a kezdet nehéz, ez az iparág később, de biztosan meghozza gyümölcseit.

Vallatópad

— A falu egyetlen élelmiszerüzlete mellett, mert kocsma nincsen, amolyan mai fajta fehér sátor alatt elfogyaszthat bárki az üzletben megvásárolt üveg sört vagy egy-két decit. Itt pereg a terefere, az alkoholtól oldódó lélek megnyílik. Gál Zsigmondot és Berde Domokost áldomás nélkül is ki tudtuk vallatni, ők nem isznak. Arról érdeklődtünk, mit ad idén a mező, merre tart a vadakkal folytatott közelharc.

— Én itt születtem, itt van egy házam. Az én kertembe is rendszeresen bejárnak a vadak — szólt Berde Domokos, s elmondta, hogy a megyei vadászegyesületnél a panaszosoknak azt felelték: őrizze meg mindenki a terményét!

— A mezőgazdaságnak itt nincs létjogosultsága — vonták le a következtetést. — Sem a föld minősége, sem pedig a vadkárokkal kapcsolatos hazai törvények nem kedveznek ennek. Itt mi csak kínozzuk a földet. Gépi felszerelés — három traktor — kevés. A mező hetven százaléka parlagon. A társas gazdasági művelési formával még lehetne valamit kihozni.

— Én is, mások is sokan már rég őrizzük a pityókaföldeket. Rettentő károkat okoznak a vadak, kitapodják, túrják fel a pityókasorokat. Őszgabonából is csak a kalászosokat tudjuk termeszteni, a csóré fejűt megeszi a vad. Arra nincs reményünk, ezt bizonyítják az elmúlt évek, hogy a kárba valamit belepótoljon az állam. Szacsva reménytelen hely — keseredik neki Gál.

Márk Csaba, Réty község alpolgármestere szacsvai, ő képviseli a falut a községi tanácsban. Elmondta, ő derűlátóan törekedik arra, hogy minél több lehetőséget keressen a jövőbeni fejlődés számára. Ő is a falusi vendéglátóiparban lát jövőt, a környék általános érdeklődésre számot tartó turisztikai értékeinek intézményes szintű népszerűsítésében és értékesítésében. Az erdő-közbirtokosság elnökeként szorgalmazta a vadaskert létesítését is.

Vadaskert

Jó esztendeje intenzív tenyésztésű vadászati komplexumot létesített az itt bérelt erdős területeken a sepsiszentgyörgyi Abies Hunting Kft. Kiváló kezdeményezés, új szín a térség, a megye gazdasági életében. A helybeliek reménykednek, hogy ha terjeszkedik és fejlődik a vadgazdaság, továbbra is helybeli embereket fognak alkalmazni.

— Mit tud mondani nekünk erről? — kérdeztük a szacsvai erdő legjobb ismerőjét, Fazakas Mihályt.

— Mi csak általánosságokat tudunk a vadaskertről. A patak jobb oldalán óriási területet béreltek az egerpataki és a helybeli erdő-közbirtokosságtól. Terjeszkednek a völgy másik oldalán is. A falu nagyon örvend ennek, mert már magánerdőrészeket is bérbe vettek, s minden négyzetméterért évi 100 lejt fizet a cég a tulajdonosoknak, és állja az erdővel kapcsolatos soros kiadásokat is. A völgyben kapu van, s ha valaki fel akar menni — turisták, gombászók, erdőlőnapon a szekeresek —, a megbízottak felengedik. A vadőrnél, de nálam is van kulcs.

— Nem vagyok abban biztos, hogy az a sok állat nem pusztít-e az erdőben, hogy kiszáradnak-e egyszer a fák — adott hangot gyanújának Gál Zsigmond.

Pontos válaszért a szakembert Sárkány Árpád mérnököt, a cég sepsiszentgyörgyi igazgatóját kerestük fel.

— Miért esett éppen Szacsvára a választás a komplexum létrehozásában?

— A természetes élőhely szempontjából kedvezőek itt az adottságok. Faállomány szempontjából a terület nem egy értékes erdő, a bérbevételkor megértésre találtunk a környékbeli közbirtokosságok részéről, Szacsva pedig közel a megyeközpontoz, ahol a vadászokat el lehet szállásolni.

— Ez a rendszerváltás utáni jelenség. Azelőtt csak a fejedelmeknek, nemeseknek volt vadaskertjük.

— Így van. Nyugat-Európában nagyon elterjedt, de Romániában huszonnégy-huszonötöt létesítettek az utóbbi két évben. Megyénkben is van egy Felsőlemhényben, a Rancz-féle, egyet pedig egy magyarországi gyógyszertári befektetőcég létesített Zalánban, mely még nem működik. Ezekbe a komplexumokba törzsállományt telepítünk, s az ott természetes körülmények között szaporodik. A vaddisznó például nagyon szapora, ciklusa rövid, már hároméves korában azt a trófeanagyságot tudja adni, ami a fajnak csúcspontja. Gazdasági szempontból ez nagyon előnyös, ugyanis zárt téri körülmények között kétszer ellenek, s a házi kocához hasonlóan öt-tíz malacot is. Ez tehát egy félvadon tenyésztett állomány. Ezeknek a vaddisznós kerteknek a működését, az állatok etetését törvény szabályozza. Több külföldi tanulmány is született erről, amiből mi is átvettünk néhányat. Tehát mi is úgy működtetjük, mint bárki a világon. A vaddisznó mellett tenyésztünk és tartunk benn kárpáti szarvasokat, dámokat (lapátszarvast), és ritkán hozunk egy-két muflont is. Mind a négy faj őshonos ebben az országban. A lapátszarvast harminc évvel ezelőtt a Rétyi Nyírbe már betelepítették. Őz azért nincs, mert azt zárt térben nem lehet tenyészteni.

— Mekkora a komplexum területe?

— Eredetileg 157 hektár volt a bekerített rész, s ezt most a magánerdő-tulajdonosokkal kötött szerződés alapján bővítettük kb. 24 hektárral. Jól indultunk a tavaly, és a munkálatokhoz teljesen a helybeliek munkaerejét vettük igénybe. A folyamatos tevékenység a szacsvaiaknak állandó jellegű jövedelemkiegészítést jelent. A most bérbe vett terület bekerítése 200 millió régi lejbe került, a munkadíjat mind helybelieknek fizettük ki. Relatív az a feltevés, hogy kárt okozna a vad az erdőben, ugyanis a tölgynek és a bükknek kimondottan jót tesz a talajlazítás. Idén még nem kezdtük meg az intenzív vadászati szezont, de azt is kell tudni, hogy vadaskertekre nem vonatkoznak az állami vadászati törvények kronológiai előírásai. Mi inkább télen vadásztatunk. Ide olyanok látogatnak el, akiknek kevés a szabad idejük, fizikai kondíciójuk korlátozott, hódolhatnak szenvedélyüknek. Rendezünk számukra lesből, de hajtásból való terelővadászatot is olyan állatokra, amelyeket genetikai szempontból már nem lehet tovább tartani. Most már elmondhatjuk, hogy került ki a szacsvai vadaskertből több nagyon szép, nagy agyarú vaddisznó. Mert mi külföldről hozunk be vadakat, megpróbáljuk elfogadtatni az itteni hatóságokkal, magánemberekkel azt az ötletet, hogy ház körüli vadtenyészeti karámokat-farmokat létesítsenek vaddisznók és esetleg dámok számára. Nagy erre a kereslet, és nem igényel nagyobb munkaráfordítást, mint a háztáji állatok tenyésztése. Ez fontos jövedelemforrás lehetne azoknak a falusi embereknek, akik most — ilyen-olyan okból — kénytelenek eladni tehenüket.