A jogállamiság és a normalitás szempontjából jó hír, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács megbüntette az államelnököt magyarellenes kirohanása miatt, ezzel nagyon fontos megmérettetésen ment át sikerrel a Tanács, a másik oldalon viszont az államelnök és a liberális párt megbukott, hiszen az államnak az egyik, tulajdonképpen szinte bíróságival felérő döntését nem akarják elfogadni – jelentette ki tegnapi online sajtótájékoztatóján Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere úgy véli: a választások előtti pánikkal is magyarázható jó néhány megnyilvánulás, és a pánik rossz tanácsadó.
Antal Árpád elhibázottnak tartja, hogy Klaus Iohannis – ahelyett, hogy kiállt volna elnézést kérni sértő kijelentései miatt – bírósági útra szeretné terelni azt, hogy megbírságolták. Nyilván, az államelnök kényelmetlen helyzetben van, mert egy sikeres, jó megítélésű, európai polgármesterből, aki Nagyszebenből „bezzegvárost varázsolt”, a legsötétebb erők olcsó eszközévé alacsonyodott le az elmúlt hónapokban, és „elég sok pofont kapott Nyugat-Európából is”, a német sajtó gyakorlatilag szétszedte (a Der Spiegel, Frankfurter Allgemeine Zeitung vagy svájci lapok is lesújtóan vélekedtek róla, ami egyébként érthető is).
És mivel a rendkívül rangos Nagy Károly-díjat kellene átvennie Aachenben, nem hiányzott neki egy diszkrimináció miatt kiszabott büntetés – fejtette ki a magyar elöljáró. Szerinte nem is a bírság a lényeg, az csak részletkérdés; a szomorú az, hogy az európai modernizáció reményét magával hozó polgármester sötét erők eszközévé vált. Az a tény, hogy Ludovic Orban is politikai döntésnek tartja a Diszkriminációellenes Tanács határozatát, Antal Árpád szerint tipikusan az az eset, amikor az ember a barátját megvédi akkor is, ha melléfog. Ami a kormányfő többi kijelentését illeti az „úgynevezett Székelyföldről”, ezeket is könnyen vissza lehetne utasítani. Mi is lehetnénk cinikusak, és mondhatnánk, hogy ő is csak „úgynevezett” kormányfő egy „úgynevezett” kormány élén, mert az egészségügyi válságnak köszönheti, hogy tisztségbe került, hiszen pártja Florin Cîţu pénzügyminisztert nevesítette, aki a parlamenti szavazás előtt lépett vissza.
Úgyhogy ha valamire azt lehet mondani, hogy úgynevezett, az nem a Székelyföld és nem a Diszkriminációellenes Tanács – szögezte le a sepsiszentgyörgyi elöljáró, aki szerint mindezek a megnyilvánulások a választások előtti pánik jelei, márpedig a pánik és a kétségbeesés soha nem jó tanácsadó, ahogy a túlzott derűlátás sem.
Ami a választásokat illeti, az önkormányzati megmérettetést Antal Árpád nem szeretné nagyon messzire halasztani, hanem szeptember végén, október elején tartaná meg. El is magyarázta, miért: jöhet egy gazdasági válság, vagy visszatérhet még egy egészségügyi krízis, és nagyon fontos lenne, hogy legalább valamilyen intézményrendszer stabil és legitim alapon álljon. Ebben a pillanatban ez az önkormányzati rendszer lehetne, ezért a lehető legkorábban meg kellene tartani az önkormányzati választásokat annak érdekében, hogy legalább a közigazgatásnak ezen a szintjén legyenek legitim, stabil vezetők, akik képesek a különböző válságokat kezelni, amelyekkel szembenézhetünk. Az időpontot a parlament szeretné megszabni, ezt a kormány megtámadta, és meg kell várni az alkotmánybíróság döntését, de júniusban, legkésőbb júliusban már tudni fogjuk. Sokan vannak, akik akár jövő év júniusáig meghosszabbítanák a polgármesterek, tanácselnökök, helyi és megyei önkormányzatok mandátumát, de kérdés, van-e garancia arra, hogy 2021 júniusában meg lehet szervezni a választásokat (erre szerinte ma senki nem tud válaszolni), a másik gond pedig az, hogy az önkormányzatoknál is nagyon sokan vannak választások előtti pánikban, és ennek a hangulatnak a nyújtása nem lenne egészséges. Persze, ha az a döntés születik, hogy elhalasszuk jövő júniusig, el tudja azt is fogadni, de egyelőre azt látja, hogy valószínű a gazdasági válság, és ez hosszú lesz, talán évekig is eltart, akkor pedig olyan emberek kellenek a kezelésére, akik tudnak hosszú távon gondolkodni – fejtegette Antal Árpád.
Ilyen szempontból is nagyot csalódott a kormányban és a miniszterelnökben, hiszen viszonylag korán kiderült, hogy a liberális párt számára nem a jó kormányzás a cél, hanem az előrehozott választás; sok hibát is elkövettek, csak az elmúlt hetekben annyit, hogy felsorolni is nehéz.
Ezzel kapcsolatban kifejtette: az erdélyi magyarság képviselői megint csak abban a szörnyű és borzasztó helyzetben vannak, hogy a román politikai étlap kínálatából – a liberálisok, a szociáldemokraták, a Mentsétek meg Romániát Szövetség, illetve a Victor Ponta, Traian Băsescu, Călin Popescu-Tăriceanu pártjai közül – lehet csak kiválasztani azokat, akikkel együtt kellene dolgozni: Romániát modernizálni, a magyarlakta települések fejlesztésére pénzt szerezni, a kisebbségi jogokat bővíteni vagy legalább megtartani, és ez nem egyszerű feladat. És ha jelenik is meg új szereplő a román politikában, nem biztos, hogy örülni lehet neki, válság idején ugyanis az autoriter, szélsőséges, fundamentalista alakulatok szoktak feltűnni, amelyek semmi jót nem ígérnek a román–magyar kapcsolatok szempontjából.
Visszatérve az önkormányzati választásokhoz, Antal Árpád úgy látja: ha valaki nem mandátumban, hanem nemzedékekben gondolkodik – és ő magát is ebbe a kategóriába sorolja –, akkor mindegy, hány éves a mandátum. Az önkormányzati stabilitás szempontjából azonban üdvözlendő lenne a hosszabb időszak. Vannak erre jó példák Németországban, Ausztriában, Svájcban ahol öt, nyolc, de akár tíz évig is tart egy önkormányzati mandátum, és ezekről az országokról nem az jut az ember eszébe, hogy milyen rosszul működnek.
