A veszélyhelyzetet szabályozó jogszabály kapcsán a miniszterelnök amiatt zsörtölt szerda este, hogy a parlament beavatkozott a kormány munkájába, zokon vették ugyanis, hogy a honatyák módosítani merészelték korlátozó intézkedéseiket. Vírus ide, vírus oda, mégis a parlament lenne az ország legfőbb törvényhozó intézménye, igaz, nekik nem tetsző határozatok esetén Orbanék stréberek könnyedségével siklanak át e tényen. Nem is meglepő, szükségállapot idején a kormányfő még azt is kijelentette: a parlament nem létezik, pár nappal ezelőtt, a bírságok alkotmányellenessége kapcsán pedig a taláros testületet ostorozta.

De vissza a szerda esti bravúrhoz: politikai nyilatkozatával az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak is nekifutamodott, mert a testület meg merészelte bírságolni gyűlöletbeszéddel vádolt főnökét és magasztalt példaképét, az Erdély kiárusítását hősiesen megakadályozó elnököt. Orban kifejtette: a tanács igazságtalanul bírságolta meg az államfőt a magyar nemzetiségű román állampolgárok emberi méltóságának megsértéséért. Majd, rálépve a gázpedálra, elővette az „úgynevezett Székelyföld” ügyét, s utalva a szociáldemokraták és az RMDSZ közti „cinkosságra”, kijelentette: az SZDP megszavazott egy olyan törvényt, amely „mindenütt kötelezővé teszi a kisebbségek nyelvének használatát”. Ez természetesen így nem igaz, a közigazgatási nyelvhasználati könnyítés a nemzeti kisebbségek százalékos aránya szerint nem kötelezővé, hanem állami intézményekben használhatóvá tette volna az érintett nemzeti közösségek nyelvét. Rosszul tudják a kormány főhivatalnokai, Caracal polgármesteri hivatalában nem kellett volna magyarul beszélni.

Ámde, hogy fokozza a hatást, Orban a magyar államra is célozgatni kezdett. Elővett egy régi lemezt, s magyar nyomást említett, melynek szerinte engedtek a szociáldemokraták, amikor Romániát felvették a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetbe (eme epizód még a marosvásárhelyi katolikus iskola újraindításához kapcsolódik), sőt, valamiféle titkolt, ködös földgázügyletekkel is példálózott. Ahhoz már nem volt mersze, hogy meg is nevezze Magyarországot, hiszen e napokban belügyminisztere bebocsátást kért és kapott budapesti kollégájához annak érdekében, hogy a magyar hatóságok újabb határátkelőhelyeket nyissanak a tömegesen hazatérő román állampolgárok belépését könnyítendő.

Amennyiben Orban és magukat szabadelvűnek valló társainak antidemokratikus nyilatkozatai a liberális párt népszerűségvesztésével állnak összefüggésben, akkor e mélyrepülésnek nincs vége, tehát további aggasztó mondatok várhatóak. Kétségbeesésükben sokat markolnának, mégis keveset fognak. Ráadásul veszélyes játékba is kezdtek, hiszen felelőtlen mondataik alapján úgy tűnik, szívükhöz közelebb áll a diktatúra, mint a demokrácia.