Farkas Réka
Megbízhatóságra, tiszteletre alapuló, modern kapcsolatot szeretne kiépíteni Magyarország Romániával – jelentette ki Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Bukarestben, miután találkozott román kollégájával, Bogdan Aurescuval, aki szintén megerősítette: Románia érdeke túllépni a kölcsönös provokációkon, és pragmatikus, civilizált, európai viszonyt kialakítani nyugati szomszédjával. Udvarias, diplomatához illő szavak, csakhogy a sajtónyilatkozatok során egyik fél sem tudta leplezni: nagyon sok sérelem halmozódott fel az elmúlt időszakban, és aki követte az eseményeket, azt is tudhatja, hogy az Aurescu által emlegetett provokációk többsége a román fővárosból indult.
A román külügyér már a sajtótájékoztató elején nehezményezte, hogy magyar kollégája nem volt hajlandó elhalasztani útját a június 4-i trianoni évfordulót követő időszakra, de mint fogalmazott, túl kell lépni az eltérő történelemszemléleten, és a kölcsönösen kedvező projektekre kell összpontosítani. Nem mulasztotta azonban kiemelni, a trianoni békeszerződés a románság számára „elsődleges jelentőséggel bíró”. Szijjártó is leszögezte, a román félnek meg kell értenie, a magyarság számára Trianon keserű évforduló, ám nem kellene hagyni, hogy ez akadályt gördítsen a kétoldalú kapcsolatok elé. Aurescu szerint a magyar jó szándék bizonyítéka lenne, ha a Romániába, Erdélybe látogató magyarországi politikusok visszafognák magukat, és nyilatkozataikkal nem sértenék meg a román alkotmányos rendet, ha ezek igazodnának a stratégiai partnerség szellemiségéhez. Szijjártó pedig kölcsönös tiszteletet kért, „több mint ezeréves nemzetként el is várjuk azt” – mondotta.
Bármennyire igyekeztek diplomata módon becsomagolni mondandójukat, kitetszett: a feszültség ugyancsak átszőhette a tárgyalásokat, hisz az elmúlt időszak romániai történései egyáltalán nem azt üzenték, hogy a román fél stratégiai partnerséget igyekezne kialakítani Magyarországgal. A román parlament a járvány dacára is egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy ünneppé nyilvánítsa Romániában a trianoni békediktátum napját, az a magyarellenes lavina pedig, amit Klaus Iohannis államelnök indított el, „eredményesen” söpört végig a teljes politikai porondon. A politikusok pártállástól függetlenül igyekeztek egymást túllicitálni az ellenünk irányuló gyűlöletbeszédben, kiforgattak, majd elutasítottak minden olyan jogszabályt, amely a magyar közösség jogait konszolidálta, ne adj’ Isten szemernyit bővítette volna. Kiderült az is, ugyancsak fájó pont Bukarestben, hogy Budapest jelentős pénzösszegekkel segíti az erdélyi magyarság kulturális, oktatási gazdasági talpra állását. Írott egyezmény kell erről – ismételte határozottan a román külügyér, kissé zsarolásszagúan –, csak olyan támogatási rendszert hajlandóak elfogadni, amely nem etnikai alapú, és igazodik az európai szerződésekhez.
Nehéz eldönteni, hogy a tegnapi találkozó olvasztott-e valamelyest az ugyancsak fagyos magyar–román kapcsolatokon, az udvarias szavak mögött létezik-e valós román nyitási szándék, vagy csupán annyi és addig, amíg érdekeik azt kívánják. Magyarország tudja – és ez most is elhangzott –: a másfél milliós erdélyi magyarságnak az az érdeke, hogy a két ország „jóban legyen egymással”. Romániának pedig úgy tűnik, pont ez nem tetszik.
