Meglepő módon a mezei szegfűgombáról (Marasmius oreades) Clusiusnál (1601) nem találunk semmit, Benkő József (1783) és Mátyus István (1787) azonban már említi. Ugyancsak furcsa, hogy az 1820-beli Cziráky-féle székelyföldi felmérés arról, hogy miből él a székely ember, viszonylag sokszor emlegeti a gyakrabban szedett gombafajokat, a mezei szegfűgomba azonban nincs közöttük.
Mátyus István így ismerteti: „A mezei szegfűgomba nagyon ízletes, a kalapját és a tönk felső harmadát használjuk. A piacokra általában nagy mennyiségben hozzák. Mivel könnyen vegyülhet közé mérgező gombapárja, ajánlatos behatóan megismerkedni vele.”
Veress Magda így ír róla: „Tudós tisztelői a mitológiai oreádokról, a hegyi tündérekről nevezték el, és amely nevet erényei miatt méltán megérdemli.” Sokra becsülik az egész világon, városi piacokon is gyakori. A nagy tételben gyűjtött és eladott gombafajok között ez a legkisebb termetű.
Nagyon kell vigyáznunk, hogy össze ne tévesszük a hozzá hasonlító döggombákkal, trágyagombákkal, de a kerti susulykával, illetve a parlagi tölcsérgombával a legveszélyesebb összetéveszteni.
Megjelenését tekintve apró termetű, világosbarna, rozsdabarna színű gombáról van szó, amely füves helyeken tavasztól késő őszig, rendszerint seregesen, boszorkánykörökben terem. Kalapja 2–4 cm átmérőjű, felülete kezdetben sima, aztán lehet bordás, hullámos is, fehéres húsa elég vékony és rugalmas, illata erős, fűszeres (erre utal egyik népi neve, a szagosgomba is). Tönkje szívós, erősen rostos, nehezen szakítható, 4–8 cm magas, 4–5 milliméter vastag.
A mezei szegfűgomba népi nevei a szegfűgomba megjelenési módjára utalnak: ökörhúgygomba (Orbaiszék, Zágon), táncgomba (Gyimes, Kászon, Moldva), hóragomba (Barcaság). Székelyföldi további népi nevei: szegfűgomba (ez a legszélesebb körben használt elnevezés, valószínű, mert az irodalmihoz hasonló, azzal majdnem azonos), fűgomba (eléggé általános).
Említésre méltó a népi nevek közül is néhány különlegesebb, ritkább elnevezés: csirkeláb (Deményháza, Nyárádmente), fűlasa (Úz völgye, Csík), füvike (Háromszék), gyűszűgomba, hóragomba (Brassó környéke), kerti gomba (Sepsiszék), legelőgomba (Orbaiszék), péterkegomba (Háromszék), pereszlengomba (Gelence, Orbaiszék – a pereszlen: apró, kicsi melléknévből). Vannak olyan népi nevek, melyek még abban a faluban is alig használatosak, amelyben előfordulásukat jeleztük, ilyen például a kerti gomba név (Háromszék, Sepsikőröspatak), a faluban ugyanis jóval gyakoribb a fűgomba megnevezés, amely, valószínű, idővel kiszorítja majd a ritkábban használt elnevezést.
Zsigmond Győző
