A trianoni békediktátum századik évfordulóján, tegnap délután 17 órától Árkoson is megemlékezést tartottak az unitárius templom udvarán. Bíró Attila unitárius lelkipásztor Pál apostol zsidókhoz írt leveléből választotta rövid igehirdetése alapgondolatát: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”
A lelkipásztor személyes hangvételű üzenetében nem sorolta fel a száz évvel ezelőtti esemény okait és következményeit, inkább gyermekkori emlékeiről mesélt, „mivel a történelem nemcsak a hivatalos krónikákban és azok értelmezésében jelenik meg, hanem az egyének, családok, kisközösségek tapasztalataiban is”. Mint elmondta, gyermekkora egyik meghatározó élménye volt, amikor nagyszülei és kortársaik meséltek nekik, unokáknak arról, hogy ők tizenéves gyermekekként hogyan szenvedték át a világháborút és Trianont, mely nemcsak anyagiakat, kézzelfogható kincseket rabolt el tőlünk, hanem megannyi sikeresnek induló, boldog, egészséges életet. „Személyes ez a fájdalom, mert benne van minden egyéni szenvedés, és a Kárpát-medencében talán alig van magyar család, amelyet ne érintettek volna ez utóbbi század történelmi tragédiái” – fogalmazott. Egyetemista korában egy hangfelvevő készüléket vásárolt, mesélte, és azzal örökítette meg nagyapja veretes beszéddel előadott történeteit Trianonról.
„Árván nőtt fel, aztán leventekatonaként tett eleget kötelességének. Kétszer is elfogták és elindították a fogságba, de az Úr kegyelmének és az ő furfangos, makacs, életerős hozzáállásának köszönhetően kétszer is megszökött” – emlékezett a lelkipásztor, kifejtve, hogy évekkel később ezeknek a történeteknek a hatására érett meg benne az a nemzeti hitvallás, hogy könnyekből, siránkozásból, panaszból jövőt építeni nem lehet. „Éppen ezért, veszteségeinkre emlékezve ma nem a 20. századi golgotás utunkat kellene megsirassuk, hanem megkeresve és megtalálva lelki és szellemi erőforrásainkat a túlélésre kellene koncentrálnunk” – mondta. Hozzátette: egy évszázaddal ezelőtt gödröt ástak nekünk, a történelem ura mégis úgy akarta, hogy ez a nemzetgyilkossági kísérlet ne sikerüljön. A hiány, a gyász érzete mellett ma mégis örvendenünk kell, és hálásnak kell lennünk azért, hogy itt vagyunk. És nem úgy kellene megélnünk magyarságunkat, hogy mindig a másikat és a körülményeket hibáztatjuk, hanem el kellene gondolkodnunk azon, hogy az Úristen milyen feladattal bízott meg, mert nem véletlen az, hogy ma itt Árkoson több magyar keresztény felekezet is él. Az egészséges vallásosság eligazít és erőforrást jelent számunkra – mondta végezetül.
