Gyásztól a háláig

2020. június 5., péntek, Közélet

A trianoni békediktátum századik évfordulóján, tegnap délután 17 órától Árkoson is megemlékezést tartottak az unitárius templom udvarán. Bíró Attila unitárius lelkipásztor Pál apostol zsidókhoz írt leveléből választotta rövid igehirdetése alapgondolatát: „De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

  • Fotó: Nagy Levente
    Fotó: Nagy Levente

A lelkipásztor személyes hangvételű üzenetében nem sorolta fel a száz évvel ezelőtti esemény okait és következményeit, inkább gyermekkori emlékeiről mesélt, „mivel a történelem nemcsak a hivatalos krónikákban és azok értelmezésében jelenik meg, hanem az egyének, családok, kisközösségek tapasztalataiban is”. Mint elmondta, gyermekkora egyik meghatározó élménye volt, amikor nagyszülei és kortársaik meséltek nekik, unokáknak arról, hogy ők tizenéves gyermekekként hogyan szenvedték át a világháborút és Trianont, mely nemcsak anyagiakat, kézzelfogható kincseket rabolt el tőlünk, hanem megannyi sikeresnek induló, boldog, egészséges életet. „Személyes ez a fájdalom, mert benne van minden egyéni szenvedés, és a Kárpát-medencében talán alig van magyar család, amelyet ne érintettek volna ez utóbbi század történelmi tragédiái” – fogalmazott. Egyetemista korában egy hangfelvevő készüléket vásárolt, mesélte, és azzal örökítette meg nagyapja veretes beszéddel előadott történeteit Trianonról.

„Árván nőtt fel, aztán leventekatonaként tett eleget kötelességének. Kétszer is elfogták és elindították a fogságba, de az Úr kegyelmének és az ő furfangos, makacs, életerős hozzáállásának köszönhetően kétszer is megszökött” – emlékezett a lelkipásztor, kifejtve, hogy évekkel később ezeknek a történeteknek a hatására érett meg benne az a nemzeti hitvallás, hogy könnyekből, siránkozásból, panaszból jövőt építeni nem lehet. „Éppen ezért, veszteségeinkre emlékezve ma nem a 20. századi golgotás utunkat kellene megsirassuk, hanem megkeresve és megtalálva lelki és szellemi erőforrásainkat a túlélésre kellene koncentrálnunk” – mondta. Hozzátette: egy évszázaddal ezelőtt gödröt ástak nekünk, a történelem ura mégis úgy akarta, hogy ez a nemzetgyilkossági kísérlet ne sikerüljön. A hiány, a gyász érzete mellett ma mégis örvendenünk kell, és hálásnak kell lennünk azért, hogy itt vagyunk. És nem úgy kellene megélnünk magyarságunkat, hogy mindig a másikat és a körülményeket hibáztatjuk, hanem el kellene gondolkodnunk azon, hogy az Úristen milyen feladattal bízott meg, mert nem véletlen az, hogy ma itt Árkoson több magyar keresztény felekezet is él. Az egészséges vallásosság eligazít és erőforrást jelent számunkra – mondta végezetül.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2020-06-05: Közélet - :

Felavatták az összetartozás emlékművét Zalánpatakon

Háromszék egyik legkisebb, hegyek ölén rejtőző településén élő magyarok szívében is pont úgy fáj Trianon, mint Budapesten. Ennek ellenére mi, székelyek megtanultuk, hogyan tudunk építkezni, hogyan tudunk jövőbe vetett hittel, reménnyel élni itthon, szülőföldünkön: Székelyföldön – fogalmazott Tamás Sándor, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetének elnöke tegnap Zalánpatakon, ahol a templomkertben megtartott szentmise keretében leleplezték az összetartozás emlékművét.
2020-06-05: Jegyzet - Kuti János:

Miért nem ünnepelnek?! (Kármentő)

Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy sokkal jobb ünnepelni, mint gyászolni. Ezért nem értem, hogy a magyarok miért gyászolnak június negyedikén, mikor pedig ünnepelhetnének.