Hogy a sepsiszentgyörgyi magyarság nem dőlt be a provokációnak, az nem meglepő, az Új Jobboldal rendszeressé vált december elsejei felvonulásai során volt alkalmunk megtanulni, hogy legjobb fegyverünk az, ha semmibe vesszük az ilyen, aljas szándékkal fogant kísérleteket. Figyelemre méltó viszont, hogy a csütörtöki megmozduláson a helyi románság sem nagyon képviseltette magát, alig pár megélhetési román vett részt az akción. Biztató lehet ez a két közösség jövőbeni együttélése perspektívájában.

És amit itt kicsiben tapasztaltunk, az történt nagyban is: a román államhatalom ezúttal nagyjából tartózkodott a provokatív, sértő, megosztó nyilatkozatoktól. Sőt, Szijjártó Péter romániai látogatása után egy-két olyan mozzanatra is felfigyelhettünk, amelyek elütöttek az elmúlt időszakban, a Klaus Iohannis minősíthetetlen nyilatkozata után beindult nacionalista, magyarellenes versengés alapzajától. A március 15-i ünnepről szóló, nagy hirtelen napirendre tűzött törvényt végül is egyelőre nem utasította el a képviselőház, Klaus Iohannis pedig nem hirdette ki a Trianon-törvényt, sőt, alkotmányossági óvást emelt ellene – igaz, indoklásából nem derül ki, hogy ez számunkra kedvező vagy éppen kedvezőtlen fejlemény. Aztán, ha igaz, amit a szociáldemokrata exkülügyér Titus Corlățean állít, a bukaresti külügy arra utasította a Román Kulturális Intézetet, hogy a június 4-ére meghirdetett külföldi rendezvényeit mondja le. Mindezek nyomán most a szociáldemokraták pózolhattak az igaz hazafiak szerepében és bírálhatták Iohannist és a kormányt. Azonban Marcel Ciolacu pártelnök és Titus Corlățean nyilatkozatai, de még a nagy-romániás hátterű Lia Olguța Vasilescu megnyilvánulása sem közelítette Iohannis emlékezetes kirohanásának vehemenciáját. A román sajtó szolgálatos része ugyan próbálta fokozni a hangulatot a június 4-ét megelőző napokban is, árgus szemekkel leste, mi történik odaát, Magyarországon, kivetni valót azonban akkor sem nagyon talált, amikor betűről betűre kielemezte a magyar országgyűlés politikai nyilatkozatát.

Mindezek a finom rezdülések akár jelek, jelzések is lehetnének, hogy az éles szembenállás helyett a román fél legalább fontolóra veszi annak a regionális építkezésnek a lehetőségét, amelyet Magyarország régóta szorgalmaz, amely egyre határozottabban körvonalazódik Közép-Európában, és amelyről Orbán Viktor magyar miniszterelnök szombaton is beszélt Sátoraljaújhelyen. Ha Szlovákiára vetjük tekintetünket, a pozsonyi kormány vezetőjének példa nélküli gesztusára, a magyarokat megkövető nyilatkozatára, akár reménykedhetnénk is, hogy előbb-utóbb itt is lehetővé válik az, ami pár száz kilométerrel odébb történik. Illúzióink azért ne legyenek: Budapesttől és Pozsonytól eltérően Bukarestet nem a Duna szeli át, hanem a Dâmbovița, itt még az aprócska rezdüléseknél tartunk, és hosszú, nagyon hosszú az út addig, míg legalább a gesztusokig eljutunk.