Bizony, bankban tartom a pénzem. Na nem azért, mert otthon már nem férne az ágymatrac alatt vagy a ruhásszekrényben a vasalt ingek között a kevéske megspórolt összeg. Nem. Azért választottam a pénzintézmény adta lehetőséget, mert évekkel ezelőtt egy ügyes banki hivatalnok megmagyarázta nekem, hogy milyen előnyökkel is jár a bankbetét.
Az alkalmazóm egyenesen oda utalhatja fizetésemet. Lesz bankkártyám, nem kell degeszre tömött pénztárcával járnom az üzleteket. Interneten végezhetek átutalásokat, ki sem kell mennem a házból, kényelmesen, otthonról fizethetem ki az egyre dagadó számlákat. Biztonságban lesz a pénzem, mert az állam bizonyos összegig garanciát vállal a banki betétekért. És a többi, és a többi – hát muszáj volt bankszámlát nyitnom.
Aztán eljött a pillanat, mikor a család nagyobb befektetésre készült. Készpénzre volt szükség, tehát elmentem a bankomba, és kértem a letett pénzem. Rendben van, de tessék holnap visszajönni, mert a pénzt meg kell rendelnünk Brassóból – mondta a kedves pénztáros. Aztán hozzátette: és tetszik tudni, ugye, hogy a készpénzfelvétel illetéke az összeg 2 százaléka? (Azaz: két százaléka, nem tévesztettem el a számjegyet.) Pár másodpercre megakadt bennem a szó. Tessék? Két százalék?! Hát az bizony nem kevés – morogtam magamban. Nem bocsátkoztam vitába a hölggyel, ezeket az illetékeket nem ő találja ki, és biztos, hogy kedvemért nem fogják csökkenteni a járulékot.
Szóval, ha készpénzt akarok felvenni a bankomból, egyszer sorba kell állnom, úgy fél órát, hogy bejelentsem készpénzfelvételi szándékomat. Aztán másnap újból sorba állok, hogy megkaphassam a pénzt, és beleegyezhessek, hogy számlámról levonják a kétszázalékos illetéket – bezzeg, ezeket a feltételeket nem hangsúlyozták a szerződés megkötésekor, amint azt sem, hogy jelentős összeget számolnak fel számlafenntartási díj gyanánt, kamatot meg csak annyit adnak, hogy az semmiképp nem fedezheti a fenntartási és készpénzfelvételi költségeket. De ha pénzautomatából veszek fel készpénzt, azért is egyszázalékos sarcot kell fizetnem, ráadásul korlátozott az egy nap alatt felvehető összeg.
Bosszúsan mentem haza. Elmondtam feleségemnek is a történteket. Aztán eldöntöttem: szerződést bontok a bankommal, kiveszem összes megtakarított pénzemet (még akkor is, ha ezért két százalékkal sújtanak), és ezután otthon, kéznél lesz a pénztár. Az ágymatrac alatt, a vasalt ingek között, és még van egy csomó hely a lakásban, ahol díjmentesen tarthatom a pénzem. És ezután azt fogom mondani: volt idő, amikor bankban tartottam a pénzem.
