A szabályok megsokszorozódtak, a laikusok mellett a szakértők közül is többen megkérdőjelezik ezen rendeletek észszerűségét, leginkább a nézők nélküli mérkőzések keltenek nagy felháborodást. A napokban kiszivárgott információk szerint az előzetes tervekkel ellentétben nem ősszel, hanem már júliusban engedélyezik, hogy a szurkolók a lelátóról nézhessék a labdarúgó-mérkőzéseket. Egyelőre csak a stadionok tíz százalékát használhatnák ki, ami a sepsiszentgyörgyi sportlétesítménynél nagyjából 450 nézőt jelent. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, a járványhelyzetnek továbbra is javulnia kellene, viszont addig is rengeteg szabályt kell betartani, ellenkező esetben a klubok pénzbírságra számíthatnak.

Mivel a következő három hétben nézők biztosan nem vehetnek részt a mérkőzéseken, a stadionokat három övezetre osztották fel, megszabták, hogy melyik részen hány személy tartózkodhat, természetesen maszkot kell viselniük. A lelátón csak a két csapat játékosai, megbízott képviselői, a játékvezető-megfigyelő tartózkodhat. Forgatókönyvszerű a csapatok érkezése a sportlétesítménybe, ugyanis legalább tíz percnek el kell telnie az együttesek stadionba lépése között. A bemelegítésre sem mehet a két együttes egyszerre, illetve a kezdő sípszó előtt nincs közös bevonulás, elmarad a kézfogás, a csapatfotózás, a kabalák sem léphetnek a pályára.

Az egészségügyi előírások közül a legnagyobb felháborodást talán az okozta, hogy eltilthatják azt a labdarúgót, aki a pályára köp vagy kifújja az orrát mérkőzés közben, továbbá pénzbüntetéssel is sújtható – bár valószínűleg ezt nem tudják kivitelezni, mert a következő fordulóra alig maradna néhány bevethető játékos. Mellesleg a játékosoknak a meccs után abban a sportruházatban kell hazatérniük a stadionból, amelyet a pályán viseltek. Az illetékesek olyan szabályrendszert állítottak fel, amelyet a labdarúgáson kívül csak néhány szakszövetség képes betartani, a többi sportág képviselői csak a fejüket kapkodják, mert nincs pénzük minden feltételnek eleget tenni, így inkább az enyhítésekre várnak és reménykednek.

Nem vitás, a labdarúgás kérdésénél akadnak sürgősebb és fajsúlyosabb problémák is az országban, példának okáért a szétzilált egészségügy, az elképzelés nélkül sínylődő tanügy, a csigalassúsággal épülő infrastruktúra vagy épp a fejletlen szociális rendszer. Mégis, ezekben a nehéz időkben talán jót tenne az embereknek, ha legalább lelátóról figyelhetnék kedvenc csapatuk mérkőzését, szurkolhatnának, biztathatnák a labdarúgókat, akiknek szintén jobb, ha közönség előtt játszhatnak. Magyarországon már május 28. óta nézők előtt rendezhetik a labdarúgó-mérkőzéseket, a szurkolók csak minden negyedik ülőhelyet foglalhatják el, közvetlenül egymás mögött nem ülhetnek és köztük legalább másfél méter védőtávolságot kell biztosítani (bár akadt mérkőzés, ahol nem tartották be az ultrák a szabályokat, így a klubot pénzbüntetéssel sújtották). Ezt a már működő példát szemlélve, a Román Labdarúgó-szövetség is hamarabb léphetne az ügy érdekében, viszont a román „szakértők” inkább a megmagyarázhatatlan szigorra esküsznek, mert ez az elmúlt száz évben is tökéletesen bevált.

A sportolók és edzők nem véletlenül hangoztatják, hogy a szurkolóknak amilyen hamar lehetséges, vissza kell térniük a stadionokba, hiszen ahogy Leo Grozavu vezetőedző is nyilatkozta, a sport a szurkolókért van, csak nézőkkel az igazi. De ha már meccsekre nem járhatunk, a bevásárlóközpontokban nyugodtan eltölthetjük szabadidőnket, ugyanis június 15-től engedélyeznék a megnyitásukat, úszhatunk kültéri medencékben is, ismét edzőtermekbe járhatunk, és húsz- vagy akár ötvenfős bulikat is tarthatunk. Úgy néz ki, a bevásárlóközpontok a törvényhozók szerint nem növelhetik a fertőzések számát, amúgy is alig fordul meg naponta több ezer ember egy ilyen helyen…

Minden jel szerint a román hatóságok szabályozása és a logikus gondolkodás párhuzamosan haladnak egymás mellett, és valószínűleg a végtelenben sem találkoznak. Egy biztos, egyes politikusok igyekeznek megdolgozni a speciális nyugdíjakért, inkább kevesebb, mint több sikerrel.