Azt hiszem, ezt nevezik vízfóbiának. Szóval, tengeren vígan elcsápolok hosszában a part mentén, keresztbe mindenkivel, ahol még a lábam érheti a földet, aztán slussz. Jópofa látvány lehet, szoktak is rajtam röhögni a barátaim, mindegy, nem ezért szeretem őket. Lényeg a lényeg, medencében való úszkálás strandon, uszodában szóba se jöhet. És ezzel van nekem szerencsém.

Merthogy nyitnak az uszodák, strandok, lehet fejest ugrani a vízbe, hurrá. Igen ám, de betartva egymás közt a kellő távolságot. Na mármost, mindenki viszi a centist, hogy mielőtt elkezdi szelni a vizet, jelölje be a területét? Vagy vízválasztók lesznek? Aztán, klóros víz ide, oda (a klór fertőtlenít ugyebár), de ha véletlenül valaki behörpinti a vizet, jobb, ha le is nyeli, Isten ments, hogy elkezdjen köpködni jobbra-balra. Persze, hacsak nem tesz maszkot. Akkor köpködés kizárva, de hát igaz, hogy akkor eleve vizet sem nagyon nyelhet. Zuhanyozni is csak szigorú szabályok szerint, lehetőleg ne tömegesen tessék! Köpködni, gondolom, a zuhany alatt sem ajánlatos, és sejtem, hogy a medence széli jó kis traccsolásokról szó sem lehet.

Az ember ilyen helyekre lazítani megy, jó kondíciója, egészsége érdekében áldoz pénzt, időt ezekre a kiruccanásokra. És miért mondtam, hogy minden rosszban van valami jó? Mert ha lenne bátorságom medencébe merészkedni, magamat ismerve, két perc után idegbajt kapnék a sok szigorítástól, ami eleve azért mégis valamiféle feszültséget kelt az emberben. Szóval semmiképp nem a kikapcsolódásról, lazításról szólna a történet. Nem mondom, azért jó lenne mégis, ha bátrabban, ügyesebben boldogulnék az úszással, de most az egyszer egy gonddal kevesebb! Nem megyek uszodába, s kész. És milyen jó, hogy konditermekbe sem járok. Mert meg van mondva, hogy vigyázat a nyállal, merthogy ugye! Szóval ott is, a teremben köpködni tilos, arra nem tér ki a szabályzat, hogy az öltözőkben már szabad-e? Ja, és mindenkit kiképeznek az edzés előtti és utáni kézmosásra. Ha anyuka otthon nem tanított volna meg kezet mosni, most itt a remek alkalom. Na szóval, megint a minden rosszban van valami jó elv mentén örülhetek, hogy konditerembe sem járok. Ott is csak feszült lennék, semmi lazaság. Bár a fertőzési mutatók állítólag nőnek, akárhogy is, de lazulunk. (Miközben a gyermekeink órákat ülnek maszkban vizsga előtt és alatt. Nesze neked, oxigénes friss agy! De ez egy másik mise...).

Persze, mindenki úgy lazul, lazít, ahogyan akar és tud. Én felülök a jó öreg szobabiciklimre, keresek valami könnyű kis filmet, és tekerek. Köpködhetek is, ha akarok, bár nem szoktam. Kezet mosni viszont igen, elég gyakran. Becsszó. És ha a tengeren egyelőre nem is fogok part mentén csápolni, de a hegyek közt megvan a jó kis helyem a derékig érő vízben. Nem fulladhatok bele, és enyém a terep.