Ma hetvenéves Tolcsvay László, a magyar beat hőskorának meghatározó alakja, a Tolcsvay Trió és a Fonográf együttes alapító tagja, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, sikeres musicalek komponistája.
László és négy évvel idősebb bátyja, Béla a Várban nőtt fel, s lévén apjuk zenetanár, a családban mindennapos volt a muzsika. László klasszikus zenét tanult, fejlesztette zongoratudását, mellette a Beatles és az angolszász beatzene hatására a gitárt is pengette.
Már tizenöt éves korától játszott bátyjával együtt beatzenekarokban, 1967-ben bátyjával és Balázs Gábor bőgőssel megalapították a Tolcsvay Triót. A magyar népzene harmóniavilágát idéző városi dalokat játszó együttesben a fivérek gitároztak és énekeltek, első saját számuk a Ne menj el volt. Nevük 1968-ban lett egy csapásra ismert, amikor megnyerték kategóriájukat a Magyar Televízió Ki mit tud? elnevezésű tehetségkutató versenyén. 1970 végén létrehozták a Tolcsvayék és a Trió nevű formációt, amelyben már elektromos hangszerek és dob is szerephez jutott. Egyetlen, 1972-ben megjelent albumukon a három akkor legnépszerűbb énekesnő, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta is énekelt, Boldogtalan vándor, Lá-di-dá, Ne sírj, kedvesem és Szeretni kéne című daluk sláger lett. 1972-től Koncz Zsuzsával és az Illés együttessel KITT-egylet néven léptek fel.
Tolcsvay László 23 évesen, 1973 végén alapító tagja lett a korszak egyik legfontosabb magyar zenei formációjának, a Fonográf együttesnek. A Szörényi–Bródy szerzőpárosra alapozott, populáris rockot játszó zenekarban testvérének is helye lett volna, de ő nemet mondott, és a népi muzsikából fakadó vonalat vitte tovább. A Fonográfban László főleg billentyűs hangszereken, emellett gitáron, bendzsón és szájharmonikán játszott, énekelt és dalokat írt, Szörényi Levente mellett ő a legtöbb dal szerzője. Az együttes olyan örökzöld dalai fűződnek nevéhez, mint Az első villamos, Hunyd le a szemed, Jöjj, kedvesem, Rám vár az élet, emellett sok szép dalt írt Koncz Zsuzsának és Halász Juditnak is.
1973-ban zenésítette meg Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Amikor először előadta az azóta már legendássá vált szerzeményét az Országos Rendező Irodában a hivatalosságok előtt, elfehéredtek az arcok. A pártállami diktatúra elleni tiltakozások felerősödése először a március 15-i tüntetéseken vált a szélesebb társadalom számára is láthatóvá, Tolcsvay László dinamikus rockzenei alapokat egyfajta himnikus emelkedettséggel egyesítő kompozíciója hamarosan a szabadságvágy egyik szimbóluma lett.
Hat lemez és bő tíz év működés után Szörényi Levente 1984-ben bejelentette a színpadtól történő visszavonulását, ami lényegében a Fonográf végét jelentette, jóllehet az együttes hivatalosan soha nem oszlott fel. Tolcsvay Lászlót ez nagyon mélyen érintette, mindent megtett az együttes feltámasztásáért, 1984-ben a három telt házas Budapest sportcsarnokbeli búcsúkoncert is azt mutatta: van igény a zenekarra. Az együttes 2004-ben, majd 2018-ban, tizennégy év után tartott ismét telt házas koncertet.
1987-ben testvérével közösen hozta létre a Magyar Mise című monumentális művét, amelyben ötvöződnek a népi, a klasszikus és a rockzenei hagyományok. A Magyar Misének köszönhetően került be Tolcsvay a színházi világba, ahol újra közösségben dolgozhatott. A Madách Színház mutatta be 1988-ban a Doctor Herz, 1991-ben a Mária evangéliuma, 1995-ben pedig a Dickens Karácsonyi énekéből készült Isten Pénze című musicalt, rockoperát.
Saját dalai önálló albumokon jelennek meg: Várd ki az időt, Kapcsolj át, Fehér zaj, T-Monográf, ’68. Utóbbi két éve jelent meg, ezen legkedvesebb szerzeményeit válogatta össze, és ráadásként egy új dalt is rögzített. A közelmúltban az FG-4 Illés-Fonográf Emlékzenekarral is fellépett.
