Bencsik János május 10-i bejegyzésében jelezte közösségi oldalán, hogy levelet írt a döntőbizottságnak, kérve, fontolják meg, hogy Klaus Iohannis valóban méltó-e a magas presztízsű Nagy Károly-díjra, és ha nem késő, találjanak helyére méltóbb, az európai értékek és a kulturális sokszínűség iránt elkötelezettebb díjazottat.

Az államfő „bűnei”

Bencsik János hat pontban foglalta össze a román államfő magyarellenes megnyilvánulásait: Iohannis úr elnökké választásának első percétől jobb románnak próbál mutatkozni a született románoknál is, ezért gyorsan megfeledkezve saját német származásáról is, sorozatosan kisebbségellenes lépéseket tett. Megszakította azt a korábbi hagyományt, miszerint Románia államfői köszöntötték a magyarságot legnagyobb nemzeti ünnepük, március 15. alkalmából.

A romániai magyarság majdnem fele egy tömbben él, Székelyföldön, egy körülbelül harmadakkora területen, mint Észak-Rajna-Vesztfália állam. A székelyek magyarul beszélnek, magyaroknak is tartják magukat, történelmi okokból azonban más megnevezést használnak saját magukra. Az elmúlt években rengeteget küzdöttek szimbólumaik, így zászlóik szabad használatáért, ami egyébként más romániai régióknak meg van engedve (például a történelmi Moldva zászlaja szabadon használható). A székely zászló használatáért azonban hatósági vegzálás és bírság jár. 2017-es székelyföldi látogatása alkalmával az egyik székelyföldi polgármester székely zászlót kívánt adományozni az államfőnek, aki azonban ezt nem volt hajlandó átvenni, sőt, cserébe egy román zászlót nyújtott át a helyi polgármesternek, megsértve ezzel a látogatásra érkező, ünneplő magyarokat.

Az elmúlt években Iohannis úr minden fórumon azt hirdette, hogy Romániában példásan megoldották a nemzeti kisebbségek helyzetét, miközben kiszivárgott dokumentumok is igazolják, hogy a román nemzetbiztonság ma is „nemzetbiztonsági kockázatként” kezeli a helyi magyarságot, azaz több mint 1,2 millió román állampolgárt.

Amikor a hatóságok bezárattak egy patinás romániai magyar gimnáziumot, akkor Iohannis úr nem sietett a segítségükre, hanem éppen ellenkezőleg, az alkotmánybíróságon támadta meg a gimnázium újranyitását lehetővé tevő törvényt. A továbbiakban számos alkalommal tett még így, amikor a helyi magyarság számára valamilyen jogbővítés történt volna.

1989 utolsó hónapjaiban Románia a legsötétebb kommunista diktatúra napjait élte meg totális elnyomással és megfélemlítéssel. Ekkor lépett színre egy magyar lelkipásztor, Tőkés László, aki nem félt kimondani az igazságot, és bátor fellépése nagyban hozzájárult a Ceaușescu-rezsim összeomlásához. Iohannis úr elvette azt a kitüntetést, amelyet Tőkés László az események húszéves évfordulóján kapott érdemei elismeréseként.

A koronavírus-járvány kellős közepén, amikor minden országnak összefogásra és együttműködésre kéne ösztönöznie, Iohannis úr magyarellenes kijelentésre ragadtatta magát, amely országos botrányt eredményezett. A nemzeti liberális Iohannis úr minden alkalmat megragad, hogy politikai ellenfeleit, a szociáldemokratákat támadja. Április végén azt állította, hogy a szociáldemokraták „odaadták Erdélyt Magyarországnak”, és azzal vádolta őket, hogy erről alkut kötöttek Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével. A minden alapot nélkülöző, belpolitikai haszonszerzés céljából elkövetett verbális támadás soviniszta gyűlölködésre sarkallta a romániai sajtót és több helyi pártot is. Mindez tovább rontott az utóbbi időszakban egyébként is feszült román–magyar viszonyon.

A román államfő kisebbségellenes és európai értékekkel ellentétes megnyilvánulásaira a magyar és román nyelvű sajtóban számos példát találhatnak. A nyugat-európai média ezekről csak elvétve számol be, üdítő kivételt képez a Spiegel, amely rámutat, hogy a díjazott „a romániai magyar kisebbség ellen uszított”, amely sötét időket idéz.

Jürgen Linden válasza

A Károly-díj bizottság szószólója, Jürgen Linden válaszlevelében – melyet hétfő este osztott meg a képviselő – egyetlen pontra tért ki a „vádak” közül, azt állítva, hogy a román elnök csupán az alkotmány őre, és szokatlanul éles retorikája nem a magyarokat, hanem politikai ellenfeleit célozta.

A bizottságot ezek szerint cseppet sem zavarja, hogy egy európai uniós tagországban nyíltan nemzetbiztonsági kockázatként kezelik a legnagyobb államalkotó nemzetiséget, iskolákat vegzálnak és zárnak be, nemzeti jelképeket és ünnepeket üldöznek, belpolitikai haszonszerzés céljából soviniszta gyűlöletkeltést folytatnak – fakadt ki Bencsik. Ez a jelek szerint csak bizonyos országok bizonyos kisebbségeivel szemben, bizonyos politikai felállás esetén jelent kiiratkozást az európai kultúrkörből. Mások nemzetközi elismerést kapnak érte – tette hozzá.