Kozsokár Attila igazgató úr a közelmúlt történelmét emlegeti a Háromszék június 9-i számában Ki kell cserélni a régi és rossz vezetékeket címmel megjelent visszajelzésében, amikor azt mondja, hogy tizenkét évvel ezelőtt dőlt el és fogadta el az akkori városvezetés azt a modernizálási tervet, amely alapján ma kénytelenek dolgozni, és amely már akkor rosszul volt megtervezve. A szépséghibája ennek csak az, hogy abban az időben Kozsokár úr – igaz, hogy nem vezérigazgatóként, hanem aligazgatóként – bábáskodott a terv kivitelezésén és annak jóváhagyásán. Ha akkor a terv rendben volt, most mi a gond? Tudatában voltak a rendszer hiányosságainak, és 12 év alatt mégsem javítottak rajta semmit? – tehetjük fel a korántsem költői kérdést.

Az igazgató úr nyilatkozata szerint a kézdivásárhelyi önkormányzat döntötte el azt a prioritási listát, amely alapján végzik a munkálatokat a városban. Ez sem fedi teljesen a valóságot, hiszen mi csak azt döntjük el, hogy milyen utakat akarunk egy bizonyos időszakban felújítani, azt egyeztetjük a vízszolgáltató vezetőségével annak érdekében, hogy az aszfaltozási munkák előtt minden infrastrukturális és „földalatti” munkát végezzünk el, hogy majd ne kelljen a kész aszfaltot újra feltörni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Fenyves, a Bem József és a Molnár Józsiás utcákban kicserélt fővezetékeket – amelyekkel az igazgató úr büszkélkedik – városi beruházásból készítettük el, a szolgáltató csak a fogyasztókat csatlakoztatja a hálózatra. Egyébként a Kozsokár úr által igazgatott vízszolgáltató cég bárhol végezhet munkát a város területén, természetesen, ha visszaállítják az eredeti állapotába a területet, ami ugyancsak nem jellemző rájuk.  

Felmerült a víztorony újraindítása is. Ez ügyben kénytelen vagyok egy kis emlékezetfrissítést eszközölni. Amikor a fennebb említett, tizenkét évvel ezelőtti városvezetés jóváhagyta a rehabilitálási tervet (Rácz Károly volt polgármester úr révén), arról is döntés született, hogy a víztornyot a hálózati infrastruktúrával együtt átveszi a Közüzemek Rt. Ez meg is történt. A tervezési fázisban arra hivatkoztak, hogy az Európai Unió nem engedi a víztornyok működését kritikusnak tartott szeizmikus övezetekben, mivel egy földrengés alkalmával ledőlhet, ezzel emberek életét veszélyeztetve. A másik indok az volt, hogy Romániában nincs tervező, aki víztornyok rehabilitálását megtervezné és irányítaná. Az akkor ellenzékben levő RMDSZ-es tanácsosok bármennyire is tiltakoztak ez ellen, a város és a Közüzemek akkori vezetése a modern technológia javára döntött, figyelmen kívül hagyva az észérveket. A munkálatok után a víztornyok újra a város tulajdonába kerültek vissza, a szépséghiba csak az, hogy azok már le vannak csatlakoztatva a hálózatról. Az igazgató úrnak erről is tudomása volt, ezért érthetetlen a sajtóban megjelent érvelése ebben a kérdésben.

Kozsokár úr mindig az elavult vízhálózatra hivatkozik, amikor üzemzavar van a városban. Felmerül a kérdés: milyen eredményeket hoz majd a vízhálózat lecserélése, rehabilitálása, mi a garancia arra, hogy a modernizálási munkák következtében minden rendben lesz majd, amikor a legutóbbi üzemzavar éppen az új sárfalvi hálózaton történt? Hiszen nem tudják, miért történhetett! Az is elgondolkoztató, hogy olyan hálózatbővítési tervet hagytak jóvá, ahol valami meghibásodás során 10 km vezetéket kell kiiktatni, mivel nincs felszerelve egyetlen kizáró csap sem! Miért nem vállalják a felelősséget a 24 órán keresztül szünetelő vízszolgáltatásért, ami után olyan víz folyik a csapokon, hogy még tisztálkodásra sem alkalmas?

A haladást és együttműködést pártoló ember vagyok, de ehhez partnerre van szükség, aki hajlandó a problémát megkeresni, felvállani és megoldani, ha pedig ez meghaladja, akkor mer segítséget kérni, és nem valótlan, klasszikus balkáni mentalitást tükröző kifogásokkal mentegetőzik.

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere