Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a felmérés megállapításai nemcsak az erdélyi magyarságot jellemzik, túlzás nélkül kimondható, hogy a romániai társadalom egésze hasonló gondokkal küzd. A napi eseményeket követve elég egyértelmű, hogy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyre csak gyarapszik azok tábora, akiknek lesújtó a véleményük a kormány járványkezelési intézkedéseiről, szintúgy a pandémia gazdasági hatásainak enyhítésére hozott központi döntésekről is. Egyre többen vannak azok is, akik igen pesszimistán látják az eljövendő egy évüket megélhetési szempontból, miközben egyre kevésbé tartanak a fertőzéstől, megbetegedéstől. Továbbá szintén nem csak az erdélyi magyar közösségen belül terjed viszonylag gyorsan az a meglátás, mely szerint a járvány nem is létezik, koholmány az egész. A felmérés készítői szerint a magyar közösség borúlátó, az elmúlt tíz évben nem volt ennyire mélyponton a derűlátók aránya. Furcsának tűnhet, de önmagában még ez sem annyira meglepő, gondoljunk csak arra a magyarellenes kirohanássorozatra, amelyet Klaus Iohannis államfő a szükségállapot kellős közepén indított útjára, és aminek hatásai ma is érezhetőek.

Semmi értelme csodálkozni azon, hogy a magyar közösség tagjai számára már nem a járvány, hanem annak gazdasági hatásai a leginkább riasztóak. Félelmeik teljességgel megalapozottak, hiszen míg a kormány csak ígérgeti, hogy most aztán tényleg előlépnek a gazdasági mentőcsomaggal (talán holnap valóban megtörténik), közben itt a való világban gyárak, üzemek zárják be kapuikat, s százak maradnak kenyérkereset nélkül nap mint nap. Ami még ennél is súlyosabb, hogy a legtöbb gazdasági szereplő a lazítások ellenére is nagyjából úgy érzi magát, mintha folyamatosan egy váróteremben ülne, és fogalma sincs, hogy mi érkezik a következő szerelvénnyel, folytathatja-e az útját vagy sem? Az egyszerű polgár sincs jobb helyzetben, hiszen nem elég, hogy az állása miatt aggódik, közben azzal is szembesülnie kell, hogy az állítólag az ő érdekében hozott intézkedések is átgondolatlanok, és nem egyszer súlyos átveréseket rejtenek (lásd a hitelmoratórium esetét), vagy nem bizonyulnak többnek zengzetes ígéreteknél.

Mindeközben pedig a hatóságok hozzák a már megszokott formájukat a járvány kezelésében is, ellentmondó, sőt, hibás adatokkal, sebtében hozott, aztán kapkodva módosított döntésekkel, vészterhes jóslatokkal, amelyek csak fokozzák a zűrzavart, gyarapítják a bizalmatlanságot.