Ostorozta Ludovic Orban politikai ellenfeleit is, a szociáldemokratákat, akik közül nagyon sokan magának a koronavírusnak a létezését is kétségbe vonják, a kormány intézkedéseit pedig kivétel nélkül rossznak tartják – épp csak arról feledkezett meg, hogy a saját háza táján is szétnézzen és sepregessen kicsit. Pedig saját hitelét növelendő igazán megtehette volna ezt.

Nem lehet bizalmat és önfegyelmet kérni a lakosságtól, ha a vezetők képmutatásban és nyegleségben jeleskednek. Miközben Nelu Tătaru egészségügyi miniszter, Raed Arafat államtitkár és más orvosok elővigyázatosságra intettek, Orban maga is szabálysértően ünnepelte születésnapját a munkahelyén, pártjának második embere, Rareș Bogdan pedig lakodalomnak is beillő ünnepséget szervezett kislánya egyéves szülinapján, ahol saját bevallása szerint is több mint kétszer annyian voltak, mint amennyit a veszélyhelyzet e szakaszában a hatósági szigor a jámbor polgároknak megengedett. Bírságot mindeddig nem kapott, ahogy másokkal is nagyon elnézőek voltak a hatóságok mostanában: a görögkeleti egyház több száz résztvevős szertartásai és a koronavírus előtti időkre emlékeztető népes tengerparti mulatságok is zavartalanul jártak le, Marcel Vela belügyminiszter láthatóan jobban fél a büntetésekkel járó népszerűségvesztéstől, mint a vírus terjedésétől. Így került Románia ismét a vészterhes sárga zónába, a „normális élethez” való visszatérés lehetősége pedig nemhogy közeledne, de egyre távolabb kerül.

Hetedik hete, hogy megszűnt a szükségállapot az országban, hetedik hete kezdődött meg a lazítás. Talán túl gyorsan engedett a kormány, mert az eddigi három enyhítés után attól is tartani lehet, hogy a megbetegedések hulláma magasabb lesz az előzőnél. Érthető, hogy a negyedik, július elsejétől esedékes lazításra egyelőre nem kerül sor, de szeretnénk végre valami egyebet is hallani a sopánkodásoknál és jótanácsoknál. Márciusban azért állították le az országot, mert az egészségügyi rendszerünk felkészületlen volt, három és fél hónap után azonban mindössze annyi „haladás” mutatkozik, hogy maszkokban, védőöltözetekben már nincs hiány. Adományokból, hirtelen beszerzésekből itt-ott javult valamennyit a műszerezettség is, közben azonban számos más betegség ellátatlanul maradt, egészében véve pedig rosszabbul állunk, mint a járvány előtt. És nem látjuk az alagút végét. A korábban szinte mindennap nyilatkozó Klaus Iohannis államfő újabban hallgat, a felelősséget a kormány a lakosságra, az ellenzék a kormányra tolja át – csak arra nincs válasz, hogy miért kevésbé sikeres a román járványellenes stratégia, mint a környező országoké? Ma azt látni, hogy a rendszerint mögöttünk kullogó Bulgária már több téren is megelőzi Romániát. Korántsem elméleti kérdés ez: a máris súlyosan megpróbált gazdaságot az elhúzódó megszorítások még jobban legyengítik, a vártnál több cég mehet csődbe, több munkahely szűnhet meg. A lazítást a jelek szerint elhibáztuk – hogyan lesz ebből talpraállás?