Járom a járom, a külön magyar utat:
Ki tudja merre, merre igazán?...
Mint aki ködlő csillagösvényt kutat.
Mert én itt születtem. Ez a hazám.

Itt kísért a múlt, mint maroknyi szikla –
Borongós úton, sötét éjszakán...
Kesernyés múltam balkáni halikra,
Mert én itt születtem.... Ez a hazám.

Tudom, a pap, az máshol másként papol:
Sok itt a gyász, s a dicsbe öltözött...
De itthon juszt is Tündérkertben vagyol -
Valahol semmi s valami között...

Járom a járom, az igaz magyar utat:
Megrészegítve, görcsösen s lazán...
Mindenki megint különb irányt mutat.
Mert én itt születtem. Ez a hazám.

Megállok én egy zöld kopjafa alatt
Egy egész nemzet emlékeivel...
Azt, ami még a kisebbségből maradt
Apránként, búsan, titkon költöm el.

Én, koravénült, tündérkerti gyerek:
Édes Erdélytől cukrosul a szám...
De bárki utál, hogyha szid is: szeret!
Mert én megszülettem – s ez a hazám.