Sok mindent el lehet művelni zötyögő teherautón, szekéren, de aki próbálta, tudja: pauszpapírra hibátlan egyenes vonalat húzni a legbajosabb művelet. Bármilyen márkás vonalzód lehet, bemozdul, a legkorszerűbb Rotring márkájú tuskihúzóból is kicseppen a tinta. Igazi hősnek született a felvételen egyensúlyozó, modell s egyben áldozat, de elsősorban tervező hölgy.
Végigállta, -rajzolta mind az öt percet, Sepsiszentgyörgyön az 1989. augusztus 23-a tiszteletére rendezett felvonuláson, a tribün előtt döcögő masina tetején. Még nem tudta, hogy ettől a vonaltól sikerül felemásra ez az egész utólagos berendezés. Egy tervező kocsitetőn is tervező, csak nem úgy illeszkedett minden, ahogy eltervezte.
Végigfutva az aznapi déli órákban készült felvételeket, már a földön jár a Megéneklünk, Románia díjnyertes néptánccsoportja, megnyugtató, hogy az erdészet háromágú, préselt lemezből kivágott fenyőfával halad díszlépésben, becsületükre váljék, nem egy remorkányi farönkkel érkeztek. Az erdőt még őrizték akkoriban, gondoltam utólag. A következő képen már egy kedves nővér mér vérnyomást, ő is az autótetőn, s szép tőle, hogy közben mosolyog, fél méter távolságban fehér mintás blúzba öltöztetett szövőnő, a cérnasorok szabályosan keresztezik egymást, a kézi vetélő megáll a levegőben. Minden mutatványban közös a háttérben lévő, a szivárvány minden színében tündöklő, a gazdasági mutatók emelkedését százalékokban rögzítő grafikon. Aztán az egész úttestet széltében átívelő transzparens, amely arról szól, hogy fényes jövőnk érdekében készülünk a Román Kommunista Párt tizennegyedik kongresszusára. Akkor még nem tudtuk, hogy az lesz az utolsó.
S aki bekapcsolta aznap a rádiót, tudta, az elbizonytalanodott MSZMP-ről vitázik Magyarország, ahol hatvanhatról huszonnégy százalékra esett a bizalom. Nálunk hasonlókat nem kérdeztek. A mi elnökünket pedig az utolsó bástya őreiként emlegetik, Zsivkov, Honecker, Kim Ir Szen mellett. S hogy a kelet-berliniek az osztrák–magyar határon mennek át, egy kis kerülővel, Nyugat-Berlinbe, mert nem találtak egyenes vonalat, átlépni pedig még nem tudták a 3,6 méteres falat. S hogy nem csak a Fehér Ház a bajok okozója, de Moszkvából is egyenes hullámhosszon közelednek a rémhírek.
Feltételeztük, ha jól sikerül az az augusztusi vonal a teherautó tetején, mi maradunk az emlékezés utolsó bebútorozott cukrászdája, mögöttünk a jólét unalma, nem szűnik meg a bútorgyár, és nincs semmi küzdelem, eluralkodott közömbösség, akár egy mai választási kampány habostorta-kínálmációján.
