Tisztelt szerkesztőség, kedves olvasók! Alulírott Kiss Bence sepsiszentkirályi lakos ezennel feljelentem önmagam. Nem, nem a rendőrségnél, hanem az arra sokkal hivatottabb szervnél, önöknél, ahogy mondani szokás, egyszerű állampolgároknál.
Alulírott június 30-án 17 óra előtt pár perccel hazafelé tartottam Sepsiszentgyörgyről, amikor is a Jókai Mór utcában biciklizve szándékosan feltartottam a falustársaimat szállító kisbuszt. Tőlük ezen az úton is utólagos elnézést kérek. A feltartás ténye tagadhatatlan, az indítékaimat szeretném kifejteni a továbbiakban.
Amint a Transbus Codreanu társasághoz tartozó zöld Mercedes Sprinter kisbusz sofőrje értésemre adta (paprikásan, de ennek ellenére udvariasan), a biciklisnek a törvény értelmében az út szélén kell haladnia. Én a sáv kellős közepén haladtam, a mögöttem méterekre haladó kisbusz hosszas dudálására sem húzódtam le.
Azt kérdezik, miért?
Mert féltettem az életem. A szembejövő sávon ugyanis két autó érkezett, mögöttem pedig a buszocska. Aki gyakorló biciklis, az tudja, hogy ilyenkor kényelmetlenül közel jön a gépjármű a biciklishez. Konkrétan pár centi jut csak elhaladni a biciklis mellett. Ha a szembejövő autósok ügyesek, ha a buszsofőr ügyes, a biciklis is ügyes, sőt, az aszfalt sem rossz, akkor egy szempillantás az egész, és a manővernek vége, mindenki megy sértetlenül. Rosszabb esetben a biciklis gödörbe hajt, elrántja a kormányt, a buszos szintén elkapja a kormányt, a szembejövő szintén elkapja a kormányt, aztán megy mindenki, amerre, arra: a rendőrségre, a sürgősségre, a biztosítóhoz, a temetkezési vállalkozóhoz. A kilátások nem sok jóval kecsegtetnek.
Helytelen az eljárásom, hogy ilyen helyzetekben szándékosan feltartom a forgalmat, de talán érthető. Egy autós, egy kisbuszos és egy biciklis az átlagos romániai úton nem fér el egymás mellett kényelmesen. Ráadásul szabályosan sem.
Amit az (igen, szerintem is jogosan) felháborodó sofőr úr figyelmen kívül hagy, az a jogszabálynak egy másik passzusa. Biciklist előzni ugyanis csak másfél, azaz 1,5 méteres távolságot hagyva szabad. (Városban ezt nagyjából lehetetlen betartani, ettől függetlenül karosszéria és légzsák híján egyedül ez az EU-s szabályba is belefoglalt távolság védi a biciklis életét.)
Mit lehet ilyen helyzetben tenni? Mivel Sepsiszentkirályból ingázom, ezért sokszor autót is vezetek, látom ugyanezt az autós szemszögéből is. (Most jön az a rész, ahol sokan még jobban felháborodnak majd, de – engedelmükkel – ennek ellenére leírom a korrekt eljárást.) Ilyen helyzetben araszolok a biciklis mögött. Ez átlagban 20 km/óra körüli sebességet jelent, nagyjából 30 másodpercig.
Ennyi idő alatt rendszerint lehet előzni.
Ha tehát a buszos úr, aki meglátásom szerint nem buta ember, figyelembe veszi, hogy szembe is jönnek, én is ott biciklizem az úton, akkor a sarkam mögött jön. Ha lehúzok a biciklivel, akkor elmegy mellettem a könyökömtől pár centire. Nem feltételezek ebben semmi rosszindulatot, hiszen látszik rajta, hogy a munkában megőszült ember. Egyszerűen így szokta meg, vagy helyesebben fogalmazva: nálunk így szokás. Ez az igazi probléma. (Az esetből okulva, hazafelé csak az út szélén mentem. Három kilométeren négy autó húzott el mellettem a sávban 80 fölötti sebességgel, lényegesen közelebb, mint 1,5 méter, pedig nem jött szembe semmi.)
Pofátlanságom oka az önvédelem, és nem a kisbusznak szól. Szántszándékkal nem fog elütni senki, legfeljebb egy szép nap leszorítanak, s kapok majd egy taslit. (Megkockáztatom, hogy a cikk alatt lesz ilyen Facebook-hozzászólás is.)
Az önfeljelentést, bevallom, hátsó szándékkal írtam. Ha úgy hozza a helyzet, hogy a kedves olvasó autósként hasonló helyzetben találja magát, mérlegelje annak az esélyét, hogy tényleg jól vezet ő maga, hogy van-e garancia arra, hogy a szembejövő is jól vezet, meg meri-e kockáztatni, hogy az út aszfaltburkolata hibátlan, illetve, hogy a biciklis is ügyes kerékpáros. Nem kell a biciklist szeretni, de elég arra gondolni, hogy egy ilyen történet milyen következményekkel járhat. Ha ezt mérlegeli, talán ön is araszolgat 30 másodpercet 20 km/órával a következő biciklis nyomában. Zárásul azt is megjegyezném, hogy statisztikák szerint a teljes EU-ban Romániában hal meg a legtöbb biciklis közúti balesetben. (Ha valaki ezek után arra gondol, hogy a bicikliút lenne az igazi megoldás, töltsön magának egy pohárka pálinkát. Én is így teszek majd, és iszom az egészségére.)
Kiss Bence