Az árusok a hétfői versenytárgyalás után a vállalat székhelye előtt adtak hangot elégedetlenségüknek. Elmondásuk szerint több igazságtalanságot is tapasztaltak, így a könyveket kínálók előre megegyeznek egymással, megszerzik a vásár legmegfelelőbb helyén lévő asztalokat, és ezzel hátrányba hozzák a többieket. Akadt, aki azt rótta fel, hogy az árverési rendszer több kereskedő számára előnytelen, ugyanis elveszítik azt az asztalt, ahol évek óta kínálják portékáikat, ahol a vásárlók is keresik, megszokták, hogy ott vannak, mivel egy adott értékhatáron felül nekik már nem éri meg tovább licitálni. Természetesen mindig kerül valaki, aki hajlandó a magasabb asztaldíjat kifizetni, ők pedig kénytelenek máshol megtelepedni. Páran azt is felrótták a vállalatnak, hogy a lehető legrosszabb időpontban szervezi a licitet, illetve többen azt sérelmezték, az asztalfoglalásért túl sokat kell fizetni. A díj napjára harminc lej, két napra ez hatvan, amit mindenképp ki kellene fizetni, de az árverés során a napi díj sokszor felkúszik száz lej fölé (most is ez történt), ami két napra már több mint kétszáz lejt jelent, és van olyan kézműves, helyi termelő, aki összesen három-négyszáz lejre árul egész idő alatt – sorolták az elégedetlenek. Volt, aki azt firtatta, hogy a Tega miért nem helyez ki több asztalt (50–60-at akár), így nem kellene versengeni a részvételért, jelentősen felvert árak mellett. Meggyőződésük, ha több standot is felállítanának és kevesebbet kérnének, azok mind elkelnének, és el lehetne kerülni a kellemetlen helyzeteket, illetve megoldódna az a probléma is, hogy egyesek egyáltalán nem kaptak helyet, pedig szívesen kínálták volna portékáikat Sepsiszentgyörgyön. Az árak kapcsán az is elhangzott, hogy Csíkszeredában jelképes díj ellenében lehet asztalt bérelni, Kézdivásárhelyen pedig díjmentesen.

Máthé László, a Tega Rt. igazgatója megkeresésünkre elmondta: az előző árverés alkalmával – mely egyben az első is volt – hasonló panaszokat kaptak, sokan akkor is kifogásolták az egész versenytárgyalásos megoldást, és törvénytelenséget emlegettek. A vállalatvezető szerint ez fel sem tevődik, az egész licit a vezetőtanács által elfogadott határozat szerint történik, ennek törvényes jellege nem kérdéses.

A díjszabást illetően Máthé László rámutatott: noha többen nem akarják elfogadni, de a vásár megszervezése több költséggel is jár, most például az összes standra új fedőponyvát vásároltak, ami nem volt egy alacsony összeg. Emellett az esemény jellegénél fogva nem lehetett a megszokott műanyag szemeteseket kihelyezni, ezért faburkolású szemeteseket szereztek be. Az embereket, akik összerakják, majd szétszedik a standokat, takarítanak a vásárt követően, fizetni kell, illetve ott vannak még a járulékos költségek, mint például az elektromos áramé, amit az árusoknak ingyen biztosítanak, de a vállalat fizet a szolgáltatónak. A vásárok költségeit nem szeretnék a hulladékkezelésből befolyó díjból fedezni, hanem a cél az lenne, hogy legalább ezeket „kitermelje”, szó sincs itt arról, hogy a vállalat nyerne bármennyit is – tette hozzá az igazgató.

Ami a licit korrektségét illeti, Máthé László emlékeztetett, hogy az év elején épp azért vezették be ezt a módszert, mert a megnövekedett igény meghaladta a rendelkezésre álló standok számát, illetve egyes őstermelők és kézművesek kifogásolták, hogy szezonális áruval érkeznek, nem tudnak minden alkalommal részt venni, így hátrányba kerülnek azokkal szemben, akik minden egyes vásáron részt tudnak venni. Ezek alapján döntöttek úgy, hogy akik részt akarnak venni a minden hónap első hétvégéjén zajló vásárban, legtöbb három hónapra bérelhessék a standokat, asztalokat (a korábban érvényes egy év helyett), az odaítélés pedig nyílt versenytárgyalás alapján történjen, így mindenkinek meglesz a lehetősége, hogy részt vegyen, és egyenlő eséllyel indulhat az asztalokért folyó versenyben.

Amint arról az első árverés alkalmával beszámoltunk, az őstermelők, kézművesek egy része már akkor úgy vélte, a vállalat igazságtalanul bánik a vásárokban rendszeresen résztvevőkkel. Máthé László szerint azt kellene a bírálóknak mérlegelniük, hogy mennyire igazságos azokkal szemben, akik csak pár alkalommal tudnak eljönni – lévén, hogy máskor nincs, amit kínálniuk –, ha egész évre ki kellene fizetniük a bért a standokra, de kihasználni nem tudják.

Máthé László szerint az sem helytálló, hogy a vállalatra próbálnak mutogatni a díj miatt, ők csak az alapárat szabták meg, illetve az említett okok miatt bevezették az árverést, de abba már nincs beleszólásuk, hogy a végső ár mekkora lesz. A helyzet hasonló ahhoz, amikor a központi piaci árak miatt szintén a vállalatot támadják, miközben abba sincs beleszólásuk, hogy mennyibe kerül egy kiló paradicsom, és hogy azt hajlandóak vagy sem a vásárlók kifizetni.

Ami a standok számának növelését illeti, a vállalatvezető szerint jelenleg erre nincs meg az anyagi keretük.