Az életben az emberek nem lövik agyon és nem akasztják fel magukat minden pillanatban, nem lesznek szerelmesek, és nem mondanak örökké bölcseket. Idejük nagy részét evéssel, ivással, nők vagy férfiak utáni hajkurászással és ostoba fecsegéssel töltik. Ezért ezt kell bemutatni a színpadon.
Olyan darabot kell írni, melyben az emberek nem azért jönnek, mennek, ebédelnek, időjárásról beszélgetnek vagy kártyáznak, mert a szerző úgy akarja, hanem mert ilyen az élet. A darabot az a Kiss Csaba vitte színre, kit drámaíróként az idei Szent György-napokkor a gyergyószentmiklósi figurások által bemutatott Világtalanok előadás által már ismer a szentgyörgyi közönség, s akit magyar színházi körökben Csehov-szakértőként tartanak számon.
