részletEsterházy Péter: Utószó, szó, szó

2020. július 10., péntek, Irodalom

(…) Azt az életet, amelyről Móricz ír, nem ismerjük. Nem ismerjük az életnek ezt a nehezét; a mi életünk nem így nehéz. Immár nincs „szénszünet”, nincsen „aratási szabadság”, az életünk nem harc, nem csata, hanem, mondjuk, problémahalmaz. Gondkazal. Vidám kis kombájnunk pöfög előrefelé – ha van pótalkatrész meg marokszedő lány.

  • Móricz Zsigmond (1879–1942)
    Móricz Zsigmond (1879–1942)

Az a baj, ha van, hogy „nincs az életnek medre”. Móricz ennek az ellenkezőjéről beszél; hogy más sincs szinte, mint ez a meder. Ha, ahogy olvassuk, Tolsztojnak a boldogtalanság, Kosztolányinak a boldogság a szinte kizárólagos témája, akkor Móricznak a szegénység. Hogy rossz és kellemetlen szegénységben élni, de szegénynek lenni az egész mást jelent, az kifosztottságot jelent. Erről a megaláztatásról talán Móricz tud a legtöbbet. (...)

Itt áll előttünk egy író, akit kifosztott az idő; az, amiről beszél, az, akiről, és az a nyelv, amelyen ott – mindez már nincs. Baja nem bajunk, illetve nem így. És miközben talán mindenki kollégánál jobban foglya és kiszolgáltatottja saját tárgyi világának, azokat a kérdéseket teszi föl valóságosan, amelyeket minden nagy író vagy írás: „Érdemes volt-e megszületni?, aztán hogy érezte magát a világban?, milyen hát ez az egész?” És azt mondja: nehéz és nagy. Mi meg inkább úgy érezzük: nehéz és kicsi. Szóval: ilyen és ilyen volt akkor, és milyenek vagyunk mi?

Eljárt fölötte az idő? Eljárt – mert az idő ide-oda mászkál. Aktuális? Nem aktuális. De olvasván őt, megtudunk valami fontosat erről az országról, melyet szerencsénk van (totó-lottó) hazánknak nevezhetni. (…)

Nem úgy ír, ahogy beszél, vagy ahogy az emberek beszélnek, hanem az írás úgy hat, mint a beszélt nyelv. (…) A nyelv természetének a mély ismerete nekem talán Móricz párbeszédeiben a legkézzelfoghatóbb, pattog a szó ide s oda, oda- s visszavágások, lassan elfogy a levegő, két ember néz farkasszemet, két indulat és szenvedély, két artikulálatlanság, két némaság – amire Móricznak még mindig marad szava. (…)

Igaz az, amit Ady mond róla, hogy egyedül fölér egy forradalmi szabadcsapattal. Ha nézzük ezt a „legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látóját, ezt a józan, bátor, bölcs, koldusőszinteségű” írót, látva a nagyságot, szenvedést, szenvedélyt, akaratot és radikalitást: nem értjük, hogyan lehetett őt mégis fölaggatni oda a fizikaszertárba, egy muflon és egy Geiger-számláló közé?

Hogyan lehet egy ekkora írót így kihasználni, kijátszani nemtelen célokra? Hogyan lehet így visszaélni? Hát úgy. Ahogy történt. Hogy talán tehát minden kisajátítható ideig-óráig, mindenkit falra lehet kenni – jelszóként.

De „mi” ennek ne higgyünk. Mindenről győződjünk meg személyesen, a kötelező olvasmányokról is, a tiltottakról is. Aztán – ha – húzódjunk be egy szobasarokba és olvasgassunk. Nem valószínű, hogy ez segítene, de esélyeink, ha nevetségesen parányi mértékben is, nőnek.

(Digitális Irodalmi Akadémia)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 506
szavazógép
2020-07-10: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Szabadtéri tűzzsonglőr-produkció
Az M Studio július 14-ig szabadtéri tűzzsonglőr-produkcióval várja a sepsiszentgyörgyi közönséget a város különböző negyedeiben, terein: ma 21.30 órakor a főtéren, július 12-én, vasárnap a Sugás Áruház mögötti játszótéren lépnek fel a tűzzsonglőrök.
2020-07-10: Irodalom - :

Móricz Zsigmond: Csempészek

A határra az idén kétszer ment rá az árvíz. Kukorica semmi sem lesz, csak a partoson. Krumpli egy szem se. A lucerna a víz fenekén úgy megrothadt, hogy olyan a szaga, mint amikor a kendert áztatják. Még a töve is kirothadt.