Ahhoz, hogy valami jóra változzon, el kellene csapni majdnem a teljes kormányzati felső vezetést, és nagyon sok olyan közalkalmazottat is, aki nem felkészültségével jutott álláshoz. A szakértelem ugyanis nem látszik meg az országon, ha ugyan megérdemli ezt a nevet egy olyan berendezkedés, ahol a legkevésbé a polgár számít, ahol a közpénzből jól megfizetett méltóságok úgy viselkednek, mintha ellenségei lennének a lakosságnak.

A legfelsőbb állami szerv, a parlament a már elszabadult járvány idején sürgősen megszavaz egy hirtelen benyújtott, túlbuzgó tervezetet, amely a nemek tudományos kutatását is megtiltja, de a meredeken emelkedő fertőzési görbe, a megtelő kórházak, a gyengülő gazdaság, az újból lezáruló határok dacára képtelen hasonló gyorsasággal elfogadni a karanténtörvényt.

A kormány, a végrehajtó hatalom remekelt, amikor le kellett állítani az életet, megtiltani a kijárást, korlátozni mindenféle tevékenységet, bezáratni sok céget, büntetni a kihágásokat, a lazítással azonban alaposan melléfogott, láthatóan nincs olyan jogásza, aki idejében előrukkoljon a vészhelyzet törvényes és alkotmányos szabályozásával. Ludovic Orban csapata saját magát tette harcképtelenné, hiszen már második hete nem tud elszigetelni egyetlen fertőzésgyanús esetet sem, sőt, a koronavírusos betegeket sem tudja kórházban tartani. Akik kezelésre, műtétre mennének orvoshoz, a krónikus betegek ellátása még mindig akadozik. De minden jel arra mutat, hogy az oktatásban felmerülő gondokra sem lesz válasz a tanévkezdésig. És nem kivétel ez a két ágazat: a gazdaság, a beruházások fellendítése csak ígéret, a mezőgazdaságot kárpótlással biztatják, nem fejlesztéssel, a környezetvédelem csak hangzatos szólamokból áll, miközben vígan lopják erdeinket, szennyezik vizeinket. A többi minisztériumról hallani sem lehet, mintha nem is léteznének.

Nagyon aktív viszont a nép ügyvédje, aki az állampolgárokat kell megvédje az állam túlkapásaitól. De mivel őt is egy pártból nevezték ki, olykor tagadhatatlanul politikai szempontok szerint cselekszik. Nyitott kérdés, hogy akkor is fellépne-e a járványügyi intézkedések ellen, ha az őt támogató baloldal lenne kormányon; az is, hogy ki védi meg az egészségügyet és a társadalmat az összeomlástól, ha a kormány nem teheti, a parlament pedig nem akarja. A másik alapintézmény, a szintén szociáldemokrata többségű alkotmánybíróság biztos nem.

Az államfő szeretné ezt a szerepet vállalni. Tavaly óriási támogatást szerzett az igazságügy kapcsán kiírt népszavazáson és az elnökválasztáson, de nem tudott az egész ország vezetőjévé válni, még a jobboldalé sem, csak a liberális párté, és annak teljesítményével sem lehet dicsekedni. Klaus Iohannis alkotmányos feladatai – közvetítés, egyeztetés, tárgyalás – helyett csak a lövészárkokat mélyítette a felek között, tegnap is. Megdolgozott a jelenlegi patthelyzetért, csak ez nem az a jól végzett munka...