A világot sújtó járvány új helyzetet idézett elő az egyházban, s most, hogy az emberek visszatérhettek a korlátozások miatt kiüresedett templomba, nagy a lelkészek felelőssége az újrakezdés tekintetében – véli Dávid György atya. A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király római katolikus templom plébánosa úgy érzi, új közösség épül náluk, melyben Krisztusra építenek.
A Gyár utcai katolikus plébániát családcentrikus és nyitott, sokoldalú tevékenységeket és programokat szervező helyként ismerik, a templom köré szerveződő közösség pedig erős, összetartó és befogadó. A kijárási tilalom bevezetése előtt március 15-én tartották az utolsó szentmisét a templomban, akkor még az is kérdés volt, hogyan emlékezzenek meg a nemzeti ünnepről – idézte fel Dávid György, aki a fokozódó megszorítások nyomán kiüresedő templom kapcsán a közösség haláláról beszélt.
„Nagy feladat van rajtunk az újrakezdéssel: a régit sírjuk-e vissza, vagy elkezdjük felépíteni az új közösséget, ami talán létszámban nem lesz akkora?” – vetette fel. Meggyőződéssel állítja – „mert így érezzük” –, hogy új közösség épül, és ennek felelősségteljesebbnek kell lennie. Ferenc pápa gondolatait hívta segítségül: a szentatya szerint ebben az új helyzetben nem csak a gazdaságra, sokkal inkább az emberekre kellene figyelni, sikerorientált helyett inkább Krisztus-alapú közösséget kellene építeni.
A karantén ideje alatt a plébánia igyekezett kapcsolatban maradni a hívekkel, létrehozták Facebook-oldalukat, s ennek segítségével naponta több alkalommal élő bejelentkezést tartottak. „Hárman miséztünk egy telefonnak, melyről nem tudtuk, hogy vesz vagy sem bennünket” – idézte fel mosolyogva Dávid György, aki úgy érzi, nagy ajándék, hogy most már nincsenek egyedül a templomban. Sokan követték őket a világhálón, a hívek hozzászólásokkal reagáltak, fényképeket küldtek, volt, ahol házi oltárt is állítottak, a gyermekek is imádkoztak, akadt, aki jelezte, hogy hiányzik a templom. Technikai okok miatt egyetlen alkalommal maradt el egy élő közvetítés, ami az atya szerint aggodalmat váltott ki követőikből, nagyon sokan érdeklődtek, hogy nem egészségügyi okok állnak-e a háttérben.
Év elején még úgy tűnt, rendezvényekben gazdag év elé néznek, hiszen elsőáldozásra, bérmálásra, eucharisztikus kongresszusra, evangelizációs hétre és ifjúsági táborra készültek, s bár mindezt el kellett halasztani, ezekről nem mondtak le.
Anyagi szempontból is próbára tette ez az időszak a plébániát, mely általában adományokból, hozzájárulásokból él, ezek elmaradtak, az alkalmazottak, kiadások viszont továbbra is megmaradtak – idézte fel a plébános. Mégis úgy érzi, nem ez a fontos, sokkal inkább az, ami a karantén időszaka alatt háttérbe szorult, maga az ember. Megjegyezte, „voltak még nagyobb és keményebb járványok a világtörténelemben, amikor nem volt orvos és kórház, s azok az idők szenteket szültek, az emberek akkor odaálltak egymás mellé”. Úgy véli, a mostani járványban éppen ezekre nem figyeltünk. Egy olaszországi idős pap helyzetét hozta fel példaként, akinek hívei lélegeztetőgépre gyűjtöttek, ám ő azt átengedte egy fiatalabb rászorulónak.
„Mindezeket túlharsogta a gazdasági érdek, a politikum érdeke, mintha ők lennének ennek a járványnak a hősei, mindig az ő nevük lebeg elöl” – fejtette ki, holott fontos kezdeményezések történtek, itt, a városban is, sokan segítettek, időseket támogattak, ám ezekről valahogy nem esett szó. Dávid György leszögezte, ezeket a történeteket elő kell venni, hogy ezzel is bátorítsák az embereket.
Az enyhítések ismét lehetővé tették a közösségben történő misézést, a Krisztus Király-templom plébánosa pedig örömmel jelezte, jó látni, hogy a hívek felelősségteljesen viselkednek, igazodnak a szabályokhoz, hogy kezdenek visszatérni hozzájuk a családok. Jó érzéssel töltötte el, hogy már az első szabadtéri misén fiatalok is részt vettek. Tömeg nincs – jegyezte meg, hiszen még mindig vannak, akik félelemből nem mennek be a templomba, az idősek közül többen még mindig be vannak zárkózva.
„Ez az időszak egy lelki gyakorlatra adott lehetőséget, melynek végén megvizsgálhatjuk, kialakult-e bennünk egy új ember, hogy ráébredjünk arra, melyek az értékeink, mi az, ami fontos, elsődleges számunkra” – állítja Dávid György. Úgy érzi, akik a korlátozások után a templom felé indultak először, azokból új közösségnek kell épülnie, ám hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy kialakuljon a korábbi bensőségesség, hogy szentmise után az emberek megálljanak az udvaron, beszélgessenek, megöleljék egymást. Híveiknek szánt üzenetként úgy összegzett: „csak hittel lehet megélni az ilyen időszakokat, s ezek az időszakok várják, hogy megmutatkozzék bennünk a szentségre törekvés, az Istenből élő ember – ezt várja a világ, ezt várjuk mi is.”