Amit megtehetünk, mint a kézmosás, eddig is a mindennapi életünkhöz tartozott, tegyük meg és éljük a normális életünket. A barátainkkal, rokonainkkal fogjunk kezet, öleljük meg őket. Eddig is szóltak, ha betegek voltak, hogy ideiglenesen most mellőzzük ezt. Az idegenekkel eddig is kerültük az intimebb kapcsolatot.

Megtehetjük azt is, hogy mellőzzük a médiából ömlő riogatásokat, nem követünk, nem készítünk statisztikákat a napi esetekről és elhalálozásokról. Nem nézzük az olyan adókat, nem olvassuk az olyan médiatermékeket, amelyek sportot űznek a negatív, borzalmas események bemutatásából. Ne sanyargassuk önmagunkat. Attól, hogy állandóan a rémhíreket követem, nem teszem azokat meg nem történtté. Nem válthatjuk meg a világot, de értelmes életet élve jobbá tehetjük.

Ha magunkat a túlzott védekezésre állítjuk be, úgy megy el mellettünk az élet, hogy észre sem vesszük, hogy egyáltalán éltünk. Ha zavar a túlzott intézkedések betartása, azt is csökkenteni lehet: kerüljük az olyan helyeket, ahol kötelező a maszk, a kesztyű, vannak alternatívák. Ha pedig a helyzet megköveteli, a lehető legrövidebb idő alatt intézzük a tennivalóinkat, nem azért, mert félünk a fertőzéstől, hanem mert nem akarunk büntetést fizetni. Mindjárt jobban fogjuk érezni magunkat.

A határokon belül is sok szép hely van, ahol még nem voltunk. Amit lehet, azt tegyük meg. Amit meg nem, annak keressünk alternatívát. Ez is jobb tevékenység, mint annak okát keresni, hogy mit miért nem lehet.

Sétáljunk, kiránduljunk, találkozzunk barátainkkal, érezzük jól magunkat. Az idő telik, függetlenül attól, hogy van vagy nincs koronavírus.

Akár gombászni is elmehetünk. A medvével való riogatás is hasonló a koronavírushoz. Mindkettő létezik, kellemetlenek, de meg lehet tanulni velük együtt élni. És meg is kell, ha jól akarjuk érezni magunkat. És ki ne szeretné magát jól érezni? Valószínű, hogy így a vírus is el fog kerülni, mert az is a gyengéket szereti.

Szakács Béla, Sepsiszentgyörgy