Mivel az embereket igencsak korlátozták a kinti szabad mozgásban, és a tavasz sem volt túlságosan meleg, ezért kisebb volt a szervezetükből izzadással elvesztett folyadékmennyiség, aminek következtében a testbe bevitt nedűmennyiség is csökkent.
A Romániai Sörgyártók Egyesülete kiszámította, hogy idén a tavaly tavaszhoz képest tíz százalékkal esett vissza a folyékony kenyér fogyasztása. Úgy látszik, hogy odahaza magányosan iszogatni a sört nem egy nagy mulatság, mert ahogy a nóta is mondja, Ökör iszik magába… Gondolom, hogy inkább a férfiak a sörivók a családban, és nincs nagy kedvük az asszonyt is arra rászoktatni, mert az dupla költséget jelent, és ráadásul még ő is rászokik, és lassan alkoholista lesz az egész család. Most, hogy a veszélyhelyzetet meghosszabbították, és a vendéglátóipar számára előnyös könnyítésekre nem nagy az esély, a sörgyártók tovább szomorkodhatnak, és azért, hogy jobb kedvre derüljenek, nincs más mód, mint saját sörükből minél tetemesebb mennyiséget elfogyasztani. (A tavaly az egy főre eső sörfogyasztás különben 85 liter volt fejenként, ami azért nem semmi!)
De nemcsak a sörfogyasztás esett vissza, hanem a tejfogyasztás is, ugyanis a tej szépen csordogált kifli-program keretében az iskolásoknak. Mivel a tanodákat bezárták, vége lett a tejjel, kiflivel folyó Kánaánnak, és a tejtermelők arra ébredtek, hogy hatalmas mennyiségű iskolatej maradt a nyakukon. Egy Temes megyei cég 600 (!) tonna teje alszik (egyelőre) édesen raktáraiban, amit eladni sem lehet, mert az csak szociális programok révén használható fel. A cég előrelátó vezetője, attól való félelmében, hogy lejár annak szavatossági ideje, és akkor halomra romlik nála a hárommillió doboz tej, három hónappal ezelőtt felhívta kormányt, mondanák meg neki, mit tegyen a tejjel? Azóta sem kapott választ, mert ugyebár a kormány egyéb dolgokkal van elfoglalva. (Lehet jobb lett volna, ha ő direktben tejel le valakiknek, akik megoldják a problémát). A tejet –különben – az uniós szabályzat szerint szét lehetne osztani idősotthonokban, esetleg kórházakban, és akkor az idősek és a betegek tejben-vajban fürödhetnének. A cégvezető most búfelejtőnek ihat sört, amivel ha saját cégén nem is, de a söriparon valamelyest lendíthet.
A tejfogyasztó macskák normális körülmények közt nem lesznek alkoholisták. Ha tejükbe piát töltenek, nem isszák meg. Ha viszont stresszes körülmények közt tartják őket (levegővel fújatják, vízzel permetezik, árammal rázatják), bizony rászoknak a szeszes tejre. Arról nem szól a fáma, hogy így később leszoknak-e a tejről és rászokva a pálinkára, sörre, borra, a tejet már nem is isszák meg.
Honatyáink is stresszes körülmények között dolgoznak, többnyire otthonról, és van amelyikük bizony stresszoldóként kénytelen némi alkoholt fogyasztani, mint ahogy az a szenátus jogi bizottságának kedd esti ülésén is történt. A gyűlésről készült felvételen látszott, amint Daniel Fenechiu Bákó megyei liberális szenátor otthon, az ülés egyik szünetében élőbe kapcsolva előkapott egy félig kiürült konyakosüveget, és dicsekedni kezdett, hogy a konyak Luxemburgból származik, vele egy idős (ötvenéves), és elárulta kollégáinak azt is, hogy ő a fontos pillanatokban meg-megiszik egy pohárkával, mert jót tesz kreativitásnak. „És hogy ne lássák, mit csinálok, kávéscsészéből iszom” – vallotta be. Az ülésvezető figyelmeztette, hogy élőben van, és látszik, mit tesz, majd bevallotta azt is, hogy megkívántatta a piát velük is. Később Fenechiu úr még a Facebook-oldalára is kiírta, milyen fontos munkát végzett akkor este. Majd pénteken egy tévéadásban szépen szunyókálva pihente ki fáradalmait. Különben elárulta azt is, hogy már diákkorában is kávéscsészéből itta a konyakot. Ez akkor lehetett, mikor a szentgyörgyi Piros bárban délelőtt tíz óra előtt csakis kávéscsészében szolgáltak fel töményet, mert korábban nem volt szabad szeszes italt inni. Akkoriban történt meg, hogy a tanfelügyelőségen egy Csíki Piroska nevű hölgy (aki több főnöki posztot is betöltött azokban az időkben) magához hívatta a jó humorú beosztottját, Tímár Gézát, és rászólt: Géza, maga fújja a pálinkát! Mire Géza szerényen megkérdezte: De hát mit fújjak kezit csókolom, a székely himnuszt? Mire a hölgy ijedten azt válaszolta: Ne, ne, inkább igyon!
Lehet több haszon lenne abban is, ha a kormánytagok innának, mert javulna kreativitásuk, mint Fenechiu úrnak. Vagy jobb lenne, ha nem kormányzás közben piálnának, hanem inkább helyette?