A péntek délutáni, az EMŰK-nek a koronavírus-járvány óta szervezett első fizikai, de egyelőre még csak kültéri tárlatmegnyitóján Nagy Albertről az őt legjobban ismerő, életéről és művészetéről monográfiát író Gazda József művészettörténész beszélt.

Gazda József felvezetőként elmondta, a három Nagy időrendi sorrendben utolsóbbika volt Nagy Albert, és nem csak hogy nem voltak rokonok, hanem merőben különböző művészetet alkottak: Nagy Istvánra a tömör megfogalmazás jellemző, Nagy Imre legnagyobb epikusa volt a 20. század művészetének, aki az epikának egy szakralitással hitelesített változatát művelte, Nagy Albert pedig a nemzete sorsát érezte feladatának megfogalmazni. Nagy Alberthez való személyes kötődéséről is beszélt: Gyárfás Jenő mellett ő volt az, aki művészetszeretetének kialakulásában szerepet játszott, Kolozsváron egyike volt az első alkotóknak, akikhez bekopogott, majd rendszeresen látogatta, egy gazdag lelkű ember szellemi sugárzásával megismerkedve. A művészet sok titkára is rájött a vele való beszélgetések során: például, hogy humánum nélkül nincs művészet. Kiemelte, Nagy Albert egyik érdeme az volt, hogy a 20. század sok izmusa után tisztába tette a dolgokat: a művészet nemcsak forma, hanem tartalom is, nemcsak látvány, hanem a lelkekhez szóló üzenet is.

Gazda József Nagy Albert küzdelmes, hányatott életét a sors iránta mutatott kegyessége vagy kegyetlensége szempontjából mutatta be. Eredetileg gépészmérnöknek készült, de félévi egyetem után rájött, őt a sors nem erre teremtette. Rajzait látva egy angol misszionárius lelkész felajánlotta, ha művészetire megy, fedezi bentlakási költségeit, hogy ne vesszen el benne a tehetség. Budapesti tanulmányai után Olaszországba költözik, ahol évekig tengődik, majdnem meghal, de ott is rátalál egy mecénás, aki fizeti kórházi költségeit, majd műtermet bérel neki. Olaszországból visszatér Budapestre, ott azonban nem tud gyökeret verni, Kolozsváron Ernő öccse fogadja be, segíti, hogy talpon tudjon maradni a sebezhető lelkű művész. Húsz éve él már Kolozsváron, mikor eszébe jut, hogy egyéni kiállításon mutassa be műveit, a képzőművészeti szövetség azonban nem fogadja be soraiba, így kiállításról szó sem lehetett. Képeit a szocialista realizmus kizsűrizi, mert észrevették, hogy nem hazug. Nagy Albertnek ugyanis sajátos jellegzetessége, hogy sohasem önmagáért jelenít meg valamit, hanem mindennek ad egy gondolatiságot, üzenetet fogalmaz meg állandóan, ezért minden képének áttételessége van, mondta Gazda József. A sors végül mégis kegyes lesz hozzá, Raul Serban művészettörténész intézi el, hogy 1963-ban Bukarest legnagyobb kiállítóterme fogadja Nagy Albert festményeit, a kiállításnak hatalmas sikere lesz, 1968-ban aztán Kolozsvár is enged, művészetét ott is bemutathatja. Gyűjteményes kiállítását a következő évben Nagyváradon rendezték meg, majd hosszú ideig, egészen mostanáig Nagy Albert festményei különböző közgyűjtemények részeiként voltak csak megtekinthetőek. Ez az ötödik életmű-kiállítás, amit ez az óriás ember emléke ápolására megkap, összegezett a pénteki kiállításmegnyitón Gazda József.